Rasputin/A spión

Előszó

A szerzők azt a célt tűzték maguk elé, hogy úgyszólván pillanatokra koncentrálva lefessék őrjöngő szétbomlását egy nagy és hatalmas birodalomnak, igyekezzenek megértetni, kézzelfoghatóvá tenni ennek a párját ritkító összeomlásnak erkölcsi okait, anélkül, hogy vádat emelnének valaki, vagy valakik ellen, hogy felfedjék arcát a végzetnek, a népek bírájának, ami sohasem nyilatkozott meg talán olyan tisztán, mint azokban az utolsó hetekben, amik az orosz forradalmat megelőzték. Hogy minden nehézség dacárai, mégis volt bátorságuk belefogni ebbe a feladatba, hogy hozzá mertek nyúlni a még egészen közeli és fájdalmas eseményekhez, hogy megneveztek olyan embereket, akik közül néhányan ma is élnek, azért tették, mert a kiadott emlékiratok és a szovjet által mindenki számára hozzáférhető titkos levéltárban talált iratok és levelek már rég leszögezték az eseményeket, pálcát törtek az egyes emberek szereplése fölött, - átadták őket a történelem indiszkréciójának.
Az volt a törekvésük, hogy a leglelkiismeretesebb gonddal kikutassák és nyilvánvalóvá tegyék az események lélektani egymásutánját, ahelyett, hogy legendákhoz fordultak volna.
Ebben a könyvben nincs egy állítás, nincs egy adoma, nincs semmi, ami ne lenne alátámasztva, aminek ne lenne forrása valami okmányban, vagy beszélgetésiben, amit valamelyik főszereplőjével vagy statisztájával a nagy drámának mi magunk folytattunk.
Hogy súlyt helyezünk ennek a kiemelésére, azért történik, mert az orosz valóság gyakran fölötte van minden valószínűségnek - Rasputin kora pedig különösen. Vissza