Előszó
Kérdés az olvasóhoz. Biztosra veszem, sokan vállvonogatva, csodálkozva vagy gúnyos mosolylyal fogadják, ha megkérdezem tőlük, gondolkodtak-e már az élet értelmén?
Akadnak természetesen egyesek,...
Tovább
Előszó
Kérdés az olvasóhoz. Biztosra veszem, sokan vállvonogatva, csodálkozva vagy gúnyos mosolylyal fogadják, ha megkérdezem tőlük, gondolkodtak-e már az élet értelmén?
Akadnak természetesen egyesek, akik szomorú kérdéssel felelnek: Az én életem értelme? Nem tartok még ott, hogy életemnek mélyebb értelmet adhassak. Már annak is örülök, ha meg tudok élni. Vajjon kinek van ereje és kedve eltünődni az élet értelmén, ha naponta nyolc órát kell az irodában vagy a gép mellett töltenie!
A gondtalanul élők és gazdagok pedig - feltéve, hogy egyáltalában belemennek egy ilyen »ostoba« kérdés megvitatásába - azt mondják, hogy életük célját betöltötték, mert hiszen gyermekeket neveltek fel és vagyont szereztek számukra.
Talán akad egy-két idealista is, aki felvillanó tekintettel igy felel: Hogyne, én tisztában vagyok létem értelmével. A nagy cél: a kötelesség teljesítése. Dolgoztam népemért, magasabb cél nincs. Ezzel a kérdés az én számomra el van intézve.
Pedig a kérdés ezzel még nincs elintézve. Magam is sokat szenvedtem annak a nagy, kínzó kérdésnek nyomása alatt: Mire való hát minden? Miért születünk, szenvedünk, kínlódunk, dolgozunk, harcolunk hiába, miért az a sok betegség, halál és az egész világ? Végre megértettem. Az ilyen villanások rendszerint csak lassacskán érnek meg s ha megértek, valami külső élmény váltja ki, úgyhogy azt hisszük, mintha az egész megismerést csak ennek az utolsó rugónak köszönhetnénk.
Vissza