A növények élete

Előszó

A növények életéről szóló könyvemet abban az időben írtam még, amikor alkotóerőmnek teljes birtokában voltam. Forró vágy sarkalt, hogy a növénytant sokakkal megszerettessem, hiszen éppen akkortájt mélyült el a növények életének ismerete s ez közelebb hozta az emberhez. Kitűnt, hogy a növény és állat életfolyamatai közt nincsen igazi ellentét. Mintegy a növény is állat, csakhogy az életmódja egészen különleges; táplálékát nem erőhatalommal szerzi meg, hanem csendes, szorgalmas vegyi munkával. így megjelenésében is egészen mássá lett. Legyökeredzik a talajba, amelyből tápláléka egy részét meríti; nem fejleszt végtagokat: lábat, uszonyt, szárnyat vagy fogókarokat, hanem leveleiben vegyi gépezeteket állít fel. Ezért azután érzéki és belső élete fejletlen maradt, de bizonyos vonatkozásokban végtelenül megfínomodott. Az állattal való összefüggését csak szaporodásában árulja el; a szaporodás végső, legrejtettebb titkaiban azonos az állattal, de a külső segédeszközök alkalmazásában, mint aminő a virág és a termés, hihetetlenül raffinált utakra tér ismét és a világ legtökéletesebb technikusává lesz.
A növény lényegének ilyen ismeretével csodálatos kép tárult fel előttem; az a szeretet és lelkesedés rajzolta meg, amelyet lelkemben éppen ez az ismeret keltett fel.
És ez a szeretet gyújtott. Aligha van még könyvem, amely a német nép körében és az egész kulturvilágban annyi barátot szerzett volna. Ezt a könyvet sok nyelvre lefordították. Kiadások sora jelent meg belőle s mint afféle kis növénytani „Brehm-könyv", a növények életének csodáival végigkísérte egy egész nemzedék természettudományos képzését.
Korszerűen megújított alakban ismét közrebocsájtom ezt a könyvet, így óhajtván továbbra is szolgálni a természetszeretetet és megértését.
R. H. Francé. Vissza