Randevú a Flore kávéházban

Fülszöveg

A Montparnasse szerelmesei
1928-ban a fiatal, céltudatos Vianne egy új élet reményében elhagyja szülei vidéki házát, hogy szerencsét próbáljon Párizsban. Minden vágya, hogy botanikus legyen. Majd beleszeret a feltörekvő angol festőművészbe, Davidbe. A fiatalember múzsája lesz, és együtt vetik bele magukat a párizsi avantgárd varázslatos világába. Amikor végül állást kap a híres párizsi Botanikus Kertben, úgy gondolja, minden álma megvalósult. De aztán kitör a második világháború, a németek elfoglalják Franciaországot, és Vianne-nak nehéz döntéseket kell meghoznia.
Párizs, 2015. Mariéne a házassági évfordulójuk alkalmából férjével a „szerelem városába" utazik, és a Musée d'Orsay-ben felfedezi egy nő arcképét, aki a megszólalásig hasonlít rá. Ki ez a szép ismeretlen, és miért érzi úgy Mariéne, hogy a festményen szereplő nő története az egész életét meg fogja változtatni?
Megindító, érzelmes, ízig-vérig francia - két karakteres nő története egy lélegzetelállító metropolisz... Tovább

Fülszöveg

A Montparnasse szerelmesei
1928-ban a fiatal, céltudatos Vianne egy új élet reményében elhagyja szülei vidéki házát, hogy szerencsét próbáljon Párizsban. Minden vágya, hogy botanikus legyen. Majd beleszeret a feltörekvő angol festőművészbe, Davidbe. A fiatalember múzsája lesz, és együtt vetik bele magukat a párizsi avantgárd varázslatos világába. Amikor végül állást kap a híres párizsi Botanikus Kertben, úgy gondolja, minden álma megvalósult. De aztán kitör a második világháború, a németek elfoglalják Franciaországot, és Vianne-nak nehéz döntéseket kell meghoznia.
Párizs, 2015. Mariéne a házassági évfordulójuk alkalmából férjével a „szerelem városába" utazik, és a Musée d'Orsay-ben felfedezi egy nő arcképét, aki a megszólalásig hasonlít rá. Ki ez a szép ismeretlen, és miért érzi úgy Mariéne, hogy a festményen szereplő nő története az egész életét meg fogja változtatni?
Megindító, érzelmes, ízig-vérig francia - két karakteres nő története egy lélegzetelállító metropolisz kulisszái között. '
„Amikor egyedül maradtam a szobában, kinyitottam a földig érő ablakokat. A függönyök lágyan lengedeztek a tavaszi szellőben. Az ágyra feküdtem, és mély lélegzetet vettem. Megint Párizsban voltam!
A város a hosszú évek alatt semmit sem veszített számomra a vonzerejéből. Valahányszor csak rosszul éreztem magam, mindig visszaálmodtam magam Párizsba, abba az életérzésbe, amelyet ott éltem át. Kerestem a különösen szép helyekhez vagy pillanatokhoz kötődő emlékeket, amelyeket ebben a városban szereztem. Egy varázslatos este a Szajna-parton, amikor a holdfény csillogott a vízen, és a denevérek előtörtek az Igazságügyi Palota árkádjai alól. Az aprócska mozi tulajdonosa, aki a »Milyen szép mosolya van!« felkiáltással adta vissza a belépőjegyemet. Soha nem éreztem magam szebbnek és ellenállhatatlanabbnak, mint Párizsban. Soha nem kaptam annyi bókot, mint akkoriban." Vissza