Ramszesz IV.

Fülszöveg

II. Ramszesz fáraó, a fény fia a külső és belső ellenséggel, valamint az önmaga kételyeivel és emberi gyarlóságával vívott harcban felülkerekedve elnyerte Egyiptom trónját, szerelme, Nofertari kezét, a nagy hatalmú istenek jóindulatát, népe szeretetét, ellenfelei tiszteletét. Ám elnyelni valamit könnyebb, mint megtartani. Ramszesz tudja ezt, hiszen a győztest is újabb és újabb próbatételek várják. Hiába volt a véres kadesi csata, Egyiptom urának nem sikerült végleg megtörni a hettiták erejét. A szenvedélyes, féktelen ifjúból higgadt, bölcs férfivá érett Ramszesz azonban ezúttal okos stratégaként nem a fegyveres harcot, hanem a tárgyalásokat választja. így lesz az egykori ellenfelekből szövetséges, amelyre annál is inkább szüksége van Ramszesznek, mert onnan éri támadás, ahonnan nem várja. Gyermekkori barátjával, diákkori társával, a zsidó Mózessel kell felvennie a harcot, aki sok-sok év után azért tér vissza a fővárosba, hogy népét kivezesse Egyiptomból.
Minden eddiginél ádázabb küzdelem veszi kezdetét Ramszesz csak Nofertarira számíthat, s hódolata jeléül két csodálatos templomot emeltet Abu Szimbelben, örök szerelmük jelképeként.
De vajon Abu Szimbel úrnőjének a varázsereje és a maroknyi hűséges barát ébersége elegendő-e ahhoz, hogy megóvja Ramszeszt a rá leselkedő veszélyektől?
Erre a kérdésre választ kapunk Christian Jacq pergő cselekményű, fordulatos, mesterien szerkesztett regényéből, ahol tökéletes egyensúlyban van a mesés és a valóságos, a fikció és a történelem, a szabadon szárnyaló képzelet és a tudományos tényanyag. Vissza