Előszó
Részlet a könyvből:
"Attila, jaj, a véget elsietted,
behódoltál a roppant űrhidegnek.
A semmi ágán vacogott szived
s megdermedt, mint a meteorkövek.
S a csillagok jeges közönnyel nézték...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"Attila, jaj, a véget elsietted,
behódoltál a roppant űrhidegnek.
A semmi ágán vacogott szived
s megdermedt, mint a meteorkövek.
S a csillagok jeges közönnyel nézték
testvérük-szived- megsemmisülését.
Pedig a forró szív most kéne éppen
hideg csillagok múló éjjelében,
mert szived szerint képzeljük a rendet,
másként képzelni sírodból se engedd,
ne hagyd eztán, hogy Krisztusunk: az eszme
a te nevedben feszüljön keresztre,
ne hagyd, hogy égre fussanak a senkik
s elfödjék azt a csillagot, mi jelzi
útját Gáspár-, Menyhárt-, Boldizsárnak
s beragyogja jászlát a Messiásnak."
Vissza