Shakespeare

Előszó

Részlet a kötetből:

Shakespeare.

Minden kornak megvannak a maga nehézségei Shakespeare méltányolásában. Ama kor, melyben élt, sokkal közelebb volt hozzá, semhogy igazi mivoltában láthatta volna. Kortársai és azon ritka és kíváncsi kutatók útján, kik összegyűjtötték a kortársak beszélgetésének fenmaradt foszlányait, megtudjuk, hogy „darabjai nagyon tetszettek" s hogy „szép és jó termetű férfi volt, kitűnő társalgó, mindig talpraesett tréfával és kedves, finom szellemességgel".
Felszínen járó kényelmes kritikusok, kiknek a véletlen folytán megadatott, hogy életében ismerjék, főleg a maga osztálya sikeres tagjának, azaz egy gazdagodó szerző-szinésznek tekintették, kinek minden energiája és ügyessége a színházi teendőknek s a színjátékot látogató közönség mulattatásának volt szentelve. Senki sem faragott belőle bálványt, a míg élt. Azon újonan felbukkant osztályt, melyhez tartozott, London város tisztes nyárspolgárságának legnagyobb része megvetette s szinte gyűlölte; s bár az udvar hathatós kegyben részesítette a színészeket s fiatal joghallgatók és társaságbeli gavallérok egész serege tapsolt nekik és utánozta őket, ez a kegy és támogatás nem emelte társadalmi tekintélyüket s nem juttatta tiszteletteljes becsüléshez. A city-ben ellenségek voltak, "a közjó rút hernyói"; az udvarnál szolgák s a szolgaság nem ad jogot. Vissza