Előszó
Részlet a könyvből:
"A pszichológusnál „Ilyet nem tesz többé! ígérje meg!"
Gangra néző szoba. Az ablakon ha
kinéz, látja: most kezd új életet
betonrésben tengő fák satnya lombja.
Tetők...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A pszichológusnál „Ilyet nem tesz többé! ígérje meg!"
Gangra néző szoba. Az ablakon ha
kinéz, látja: most kezd új életet
betonrésben tengő fák satnya lombja.
Tetők fölött a nap sápadt korongja
üveggyapot és szösz közé esett
kontaktlencse. Egy kéz most félrevonja
a felhő-gézt. Futólag élesebb
fény tűz a szakfolyóirat-halomra.
A tudat jégkérge alá rekedt
sok kóbor árny most mind a fény felé tör.
Roncsok, az elsüllyedt emlékezet
diribdarabja negyvenévnyi mélyből.
Anyád mint vámpírdenevér lebeg
elő egy álom pókhálós ködéből.
Apád (főkönyvelő) itt Rübezahl, a
vad óriás. Lobog füstköd szakálla.
„.. .Mintha nem is lennék. Ez itt? Sötét
pille pókhálóban. Hosszú menetben
fekete árnyak. Szürcsölik a vért.
Talán meghaltam és észre se vettem.
Vagy még élve tévedtem ide, és
nem találok haza. Most kinevet, nem?
(Fintor, bocsánatkérő nevetés.)
Mélyút egy fekete nyárfaligetben."
Vissza