Fülszöveg
- Itt lennének még a nők.
- Hagyjuk a nőket. A fél viszoynulása a nőkhöz. Iszonyú fogalmazás.
- Fentről kapjuk az űrlapokat. Ezt elhiheti.
- Elhiszem. De ez semmin se változtat... Hagyjanak békén! Milyen alapon forgatnak ki, mint egy kesztyűt?! - Ordítottam, szégyelltem magam, hogy ordítok, aztán düh öntött el, hogy még én szégyenkezem. Megráztam a rácsotm, és már vártam is, hogy elkapjanak a kampók. De semmi. Meresztettem a szemem, de a férfit már nem láttam sehol. A nő ott ült a derengésben, nem messze a ketrecemtől, de nem úgy, mint eddig, szétterpesztett, kajla lábakkal, púpos-lomhán görnyedve a papírok fölé, hanem összezárt térdekkel a sarkain ült, és ívként hajolt felém - a mozdulat, a tartás mindennél jobban meghatároz valakit, ez nem az a nő. Lehanyatlott a kezem a rácsról.
- Iszonyú - súgta ekkor a nő, de olyan halkan, hogy rajtam kívül senki nem hallhatta volna meg. - Hát persze, hogy iszonyú ez a viszonyítás.
Úgy vettem ki, fekete trikónadrág van rajta, könnyű,...
Tovább
Fülszöveg
- Itt lennének még a nők.
- Hagyjuk a nőket. A fél viszoynulása a nőkhöz. Iszonyú fogalmazás.
- Fentről kapjuk az űrlapokat. Ezt elhiheti.
- Elhiszem. De ez semmin se változtat... Hagyjanak békén! Milyen alapon forgatnak ki, mint egy kesztyűt?! - Ordítottam, szégyelltem magam, hogy ordítok, aztán düh öntött el, hogy még én szégyenkezem. Megráztam a rácsotm, és már vártam is, hogy elkapjanak a kampók. De semmi. Meresztettem a szemem, de a férfit már nem láttam sehol. A nő ott ült a derengésben, nem messze a ketrecemtől, de nem úgy, mint eddig, szétterpesztett, kajla lábakkal, púpos-lomhán görnyedve a papírok fölé, hanem összezárt térdekkel a sarkain ült, és ívként hajolt felém - a mozdulat, a tartás mindennél jobban meghatároz valakit, ez nem az a nő. Lehanyatlott a kezem a rácsról.
- Iszonyú - súgta ekkor a nő, de olyan halkan, hogy rajtam kívül senki nem hallhatta volna meg. - Hát persze, hogy iszonyú ez a viszonyítás.
Úgy vettem ki, fekete trikónadrág van rajta, könnyű, hajlékony papucscipő és magasnyakú pulóver.
- Egy szép nő még azzal is meg tudja békíteni az embert, ha ketrecbe zárják, mint valami vadállatot - mondtam.
- Kösz - válaszolta, de még mindig suttogta.
Vissza