Előszó
Tisztelt Olvasók!
Egy amerikai elnök egyszer azt mondta, a cél az, hogy a közélet mindenkinek a második foglakozásává váljon. Valóban, a demokrácia egyenlő emberek közösen akart társadalmi élete, és egyik legnagyobb erénye, hogy mindenki számára megadja a közjó előmozdítása érdekében való cselekvés, felelősségvállalás, szolgálat jogát.
A demokrácia annak leghasznosabb eszköze, hogy saját és esetenként mások életét ne felülről, hanem belülről irányítsuk.
De vajon mi lehet az az erő, az a láthatatlan rendező elv, amely a pattogó parancsszónál és a hideg határozatoknál tökéletesebben összehangolja és összeabroncsozza egy közösség életét, és irányt ad cselekedeteinek?
Nem más ez, mint a hűség.
A hűség nem egyszerűen áldozat. Sőt, a hűség nem egyszerűen szeretet mindazok iránt, akik mellett kitartunk, akiknek elfogadjuk a tekintélyét, akiket nem cserélnénk, mert nem cserélhetünk fel. A hűség mindenekelőtt védelem. Az elképzeléseinkhez, a szavunkhoz való hűség a személyiségünket védi. A barátainkhoz való hűség a belső békénket. A családunk iránti hűség a gyermekeinket. A lakóhelyünk, városunk, hazánk iránti hűség pedig a nemzetet. Igen, a hűség: vértezet. Az életünket ugyan nem védi meg, de az életünk értelmét, célját igen.
Azt hiszem, ezt a jubileumi, ötödik évfordulóját ünneplő könyvecskét a hűség kalendáriumának is nevezhetnénk. Hiszen olyanokról és olyanoknak szól, akik tudják, az összefogás ereje, az egymáshoz tartozás élménye, a közös gondolkodás sikere értéket teremt, amelyet mindannyian magunkban őrzünk, és amelyből új értékek fakadnak. Igen, az így, a közösség erőművében megtermelt energia az, amely lendületbe hoz, és amely szükséges ahhoz, hogy a mából átléphessünk egy derűsebb holnapba.
Mindannyiunk számára egyre nyilvánvalóbb, hogy a szürkület napjait éljük. Néhány kevéssé éleslátású hazánkfia még úgy véli, hogy ez a szürkület alkonyi. Nekem viszont megingathatatlan meggyőződésem - különösképpen az Önökéhez hasonló törekvések láttán hogy éppen ellenkezőleg: ez a szürkület hajnali, és a fény, a remény, az ébredés közeleg. Bízom benne, hogy az újesztendőben minél több hazánkfiát a hajnalpártiak közé sorolhatok, akik hisznek hazánk felemelkedésében, és akik készek is rá, hogy velünk együtt tegyenek is érte! Tisztelt Olvasók! Budapest, 2008. október 29.
Vissza