Rákoskeresztúr

Előszó

Budapest néprajzi kutatásával a múltban egyáltalán nem foglalkoztak, de nem járt sokkal jobban a főváros közvetlen és távolabbi környéke sem. így állhatott elő az a sajátos helyzet, hogy sokszor távoli, eldugott falvakról és népcsoportokról is aránytalanul többet tudtunk, mint fővárosunk és környéke lakosságáról.
Az okokat most már ne firtassuk! 1953-ban megalakult, s 1954 óta munkába is állt a Fővárosi Tanács keretében működő Nagybudapesti Néprajzi Albizottság, amely az említett hiányokat van hivatva pótolni. Rövid ideje tartó munkálkodása máris jelentős eredményeket hozott, amint ezt a több tucat kéziratos tanulmányból nyomtatásra elsőnek kiválasztott rákoskeresztúri monográfia is bizonyítja.
Rákoskeresztúr néprajzi leírása nem-szakképzett, ún. társadalmi gyűjtő munkája, aki az Albizottság évente meghirdetett nyilvános pályázatain szerepelt először. Keresztúri lakos, akit érdekelt szülőföldje népének mindennapi élete, s ez adja meg munkájának közvetlenségét, életszerűségét. Szakképzett kutató talán módszeresebben, nagyobb kitekintéssel írta volna meg ugyanezt, de a néppel való együttélésnek és a belülről való látásmódnak helyzet adta előnyeit nem tudta volna úgy kiaknázni, mint e monográfia szerzője. Külön értéke még az is, hogy mint dolgozó nő, elsősorban asszonytársainak sorsát kíséri figyelemmel: a keresztúri nők néprajzát dolgozza ki részletesebben, a személyes élmény közvetlensége és melege teszi vonzóvá és mélyen emberivé ezeket a sorait. Vissza