Rákosi Jenő ig. és t. tag emlékezete (Szász Béla könyvtárából)

Előszó

Tekintetes Akadémia!
A magyar irodalomnak legmélyebben járó elméje az, kinek nagyszerű, zord tehetsége nem tudott fölolvadni a népszerűség lenge hullámaiban: Báró Kemény Zsigmond volt. Kemény történeti regényei «Az özvegy és leánya», «Zord idők», «Rajongók» és a ritkán olvasott «Gyulai Pál», (amely pedig legalkalmasabb volna magyar renaissance-operák szövegére), a történelmi regényírás tökéletes remekművei. Kemény nagy elméjével azután az essay-íráshoz fordult s két tanulmánya, az egyik, amelyiket gróf Széchenyi Istvánról, a másik, amelyiket «A két Wesselényi»ről írt, a magyar essay-irodalom utolérhetetlen magasságát képezik. Kemény még közelebb jutott a politikához akkor, amikor közvetlenül a szabadságharc leveretése után, 1850-ben kiadta «Forradalom után», majd egy év mulva «Még egy szó a forradalom után» cimű könyveit, amelyekben bámulatraméltó éleslátással nemcsak az akkori nemzeti levertség láthatárát kémlelte körül, hanem olyan külpolitikai megállapodásokat tesz, amelyek úgyszólván a világháború kezdetéig vezetnek el bennünket. Nem szabad elfelednünk, hogy ugyanez a báró Kemény Zsigmond még közelebb lépett a napi politikához akkor, midőn Kolozsvárott már 1843-ban kiadta «Korteskedés és ellenszerei» című mélyenjáró fejtegetéseit, majd a Pesti Naplót megalapítván, a magyar közirásnak (publicisztika) első harcosává lett elméjének hatalmas fegyverével. Vissza