Trianontól Rothermereig

Előszó

Részlet:

Trianontól-Rothermereig

Jutott-e valakinek közülünk eszébe eltűnődni a következőkön? A hány idegen ember megfordul Magyarországon, az mind elragadtatással beszél rólunk. Feltűnik neki ez az ismeretlen ország ismeretlen népével, csodálatos fővárosával, remek intézményeivel és feltűnik neki a magyar parasztság a maga méltóságos nyugalmával és ritka értelmességével. Feltűnik neki a sok idegen név, a melynek viselője csupa lelkes és tősgyökeres magyar és tudomásul veszi, hogy a magyar fajnak különös vonzó ereje van és asszimiláló képessége. Feltünik neki, hogy a magyar oláh mennyivel külömb, szorgalmasabb, jobbmódu mint az oláhországi román. Feltünik neki, hogy a felvidéki tót magyar melódiákat, sőt magyar szöveget is énekel ha jó kedve van és feltűnik neki, hogy a szerb nemzetiségü délvidéki ur magyar tempókat vesz fel s magyar gondolkodása külömb, előkelőbb, mint a Dráván tuli uraké. Egy szokatlan s ismeretlen tüneménnyel áll szemben, amelyet Európában sehol sem látott és a német látogató konstatálja, hogy sok izgatás és propaganda mellett is a délvidéki sváb alig volt kimozditható abból a meggyőződésből, hogy ő nem német, hanem németül beszélő magyar. Azután ha az ilyen látogató belenéz az ujságokba, akkor nagy csodálkozással arról értesül, hogy külföldi egyetemi katedrákon itt is ott is magyar ember ül mint professzor. Majd számon szedi, hogy a bécsi és berlini és más német szinészet tele van magyar művészekkel. És megesett egy hazánkfián, akit Párisban valamely baleset ért, a miért törött lábbal a kórházba került, hogy az orvosok, akiket arra kért, hogy röntgenezzék meg, tudatlanul néztek rá. Nem látszottak megérteni mit akar. Végül az egyik azt mondta neki: hogy jut Önnek magyar létére eszébe a német Röntgent emlegetni, holott ez az eljárás a magyar Lémán felfedezésén épült fel. Egyszóval mindenfélét tudnak rólunk, csak minket magunkat nem vettek tudomásul. Hiszen iparosainknak, ugy tudom különösen a szűcs és asztalos munkásoknak igen nagy becsülete van még ma is Párisban. Tudok egy esetről - s ez nem áll magában - amikor egy előkelő szücs-műhely elbocsájtott egy francia munkást, hogy egy jelentkező magyar szűcslegényt felvehessen, mert munkásai létszáma teljes volt. Azt is tudják Londonban, hogy a legszebb és legjobb női cipőt Budapesten varrják. Azt is lehet tőlük hallani, hogy Magyarországon még vannak igazi urak és hogy itt még lehet vadászni. Ujabban arról is van szó, hogy itt lehet gyümölcsözően pénzt elhelyezni. Ismétlem, sok mindent tudnak rólunk, de egyebet nem tudnak országunkról semmit. Igy történhetett csak meg, hogy a háboru után, mikor arra került a sor, hogy békét diktáljanak Európára, könnyen elhittek rólunk minden hazugságot, együgyüséget és rágalmat, s a szerint bántak el velünk. Vissza