Rákóczi-néphagyományok nyomában

Előszó

A magyar történelem királyai, fejedelmei, vezéregyéniségei közül ezer év folyamán csak néhánynak jutott az a megtiszteltetés, hogy a nép szájhagyományaibanőrizte meg az emlékét. Szent Istvánról uralkodása után jóval későbbi egyházi legendák szólnak, amelyek évszázadok múltán a folklórba is alászálltak. Szent Lászlóról már uralkodása idején megindult a mondaképződés, azonban a róla szóló történetek terjedésében is nagy szerepe volt az olvasmányoknak, hasonlóan a Mátyás királyt övező mondakör kialakulásában is. A magyar királyok hosszú sorából ezt a hármat említjük, ők maradtak fenn a nép hagyományában. Utánuk még két nagy történelmi egyéniség köré fonódott a folklór két műfaja, a népdal és a monda. Mindketten a magyar nép szabadságáért küzdöttek: Rákóczi Ferenc, a Nagyságos Fejedelem és Kossuth Lajos, a népdalbeli Kossuth apánk.
Rákóczi Ferenc háromszáz éve, 1703 tavaszán kezdődött szabadságharca, a nyolc éven át tartó küzdelem a Habsburg-uralom ellen, mély nyomot hagyott a Kárpát-medencei népek történetében és a magyar nép hagyományaiban. Az elmúlt évszázadok alatt nagyszámú tanulmány, könyv foglalkozott a szabadságharc történelmi jelentőségével. Költők, írók versben, regényben, drámában idézték a nagy nemzeti hős emlékét. Festményeken ábrázolták alakját, Berlioz örökbecsű, egész európában, sőt Amerikában is nagy sikert aratott műve Rákóczit hozza elénk naponta a rádió hullámhosszán. Vissza