Rajzolási ismeretek

Előszó

Részlet a könyvből:

1. A RAJZOLÁS FOGALMA

1. 1. A RAJZOLÁS = KOMMUNIKÁCIÓ
A társadalomban az egymással való érintkezésnek sokféle nyelve van.
Ezek a struktúrák, rendszerek, "nyelvek" nem fordíthatók le maradéktalanul egyik nyelvről a másikra. Pl.: a matematika nyelve, jelrendszere szavakban, verbálisan nem fejezhető ki maradéktalanul.
A. zenei, a képzőművészeti nyelv, matematikai nyelv stb. a beszélt nyelv és az írott nyelv mind önálló és szükséges kifejezési eszközei az embernek.
Nincs kellően kidolgozva azoknak a tárgyaknak a pedagógiája, amelyek az emberek közötti kommunikációban használatos szemiotikai rendszerek (mindenekelőtt a nyelvi, matematikai, zenei, festői, mozgásbeli jelrendszerek) használatára, a jelek adására és vevésére tanítanak.
Tény azonban az, hogy a társadalmak számára az ábrázolási mód, a művészet szükségszerűen és természetesen épp oly fontos, mint a beszélt és írott nyelv. A szó ábrázoló ereje tudásunknak és közléseinknek is ereje. Hogy a szó láttasson, ahhoz elménknek is látni tudónak kell lennie.
A vizuális nevelés tanítja látni az embert.
Élő, eleven, tartalmas fogalmakat csak az az ember tud alkotni, aki vizuálisan fejlett, hiszen ismereteink 80%-át szemünkön keresztül szerezzük. Picasso: Rajzzal, festékkel be akarok hatolni az emberek tudatába, hogy ezt a tudatot a szabadság irányába növeljem. Klee: A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.
Az esztétikatörténet egyes irányzatai arra hivatkoznak, hogy a "rajztudás" az érzékletes formálóképesség "tehetség" kérdése, amivel vagy rendelkezik valaki, vagy nem, s csak azoknál lehet fejleszteni, akiknél a "képesség" adott. Vissza