Előszó
Kedves Pet'r!
Mint ahogy a cím sem igazán rímel, a katalógus bevezető sem fog. Ez itt egy levél, amit remélem, mégsem a fiókodba teszel, hanem a rajzaid elé. Ugye, te is tudod, hogy két oldal...
Tovább
Előszó
Kedves Pet'r!
Mint ahogy a cím sem igazán rímel, a katalógus bevezető sem fog. Ez itt egy levél, amit remélem, mégsem a fiókodba teszel, hanem a rajzaid elé. Ugye, te is tudod, hogy két oldal bevezető, pontosan az a mennyiség, amellyel nem lehet bemutatni senkinek a művészetét? De akkor szerinted, mit lehet ezzel a két oldallal kezdeni? Kedves Motome, jól fel lett dobva a labda nekem, nem gondolod? Félreértések elkerülése végett: ugye jól feldobtam magamnak a labdát? Rögtön meg is válaszolom a kérdést: nem bánom! Levélnek tökéletesen megfelel ez a terjedelem.
Azt hiszem, egy ilyen levél éppen arra elég, hogy földobjunk egy labdát. Hangulatot teremteni. Valami olvasatot kínálni. Valami felé irányítani a figyelmet. Ennél többre amúgy sem mernék vállalkozni. Ezt a terjedelmet ezért arra próbálom kihasználni, hogy összefoglaljam neked mindazt, amit nekem eddig adtak a képeid.
Emlékszel, először akkor láttam tőled képet, amikor kivittél a Váci Grafikai Műhelybe, hogy megérteni kívánván Tihanyi Lajost, lássam, hogyan készül a litográfia. Láthattam azt is, hogyan készül egy Pet'r-mű. S hallhattalak. Mert közben azért ezt-azt el is meséltél. Miközben a litokréta ide-odavándorolt a kövön, folyamatosan azt éreztem, hogy valami nagy dolog születik. Sokáig alig tudtam kivenni a motívumot, talán emlékszel, volt, hogy mást láttam benne, mint amit rajzoltál, de azt hiszem, nem a motívum megfejtése a lényeg. Ha nézem a rajzaidat, most sem látom meg az összes motívumot. De mindegyiknél azt érzem, hogy valami nagyon súlyos, nagyon komoly, nagyon emberi a rajzok mondandója. Szinte belém marnak rajzaid, nem engednek szabadulni. Szinte fájnak, de nem úgy, hogy menekülni akarnék előlük. Nyomaszthatnának, zavarhatnának, de nem ezt teszik. Fölcsigáznak. Megkövetelik, hogy foglalkozzam velük, érteni akarjam őket. Cserébe nagyon sokat adnak. S minél több odafigyelést, „szeretetet" kapnak tőlem, annál többet nyújtanak ők is. Mint a gyerekek, akiktől, ha nem sajnálod az időt, ha gondoskodsz róluk és szereted őket, két gyerek apjaként, tudod, mi mindent kaphatsz.
Vissza