Rajzok a török világból I-III. (töredék)

Előszó

Negyedszázada lesz, hogy először kerültem a bécsi levéltárakba. A régi magyar műveltség emlékeit kutatgattam, a mikkel Bécs nagy levéltárai oly igen bővesek. Időjártára dr. Thallóczy Lajos úr ő kegyelmessége jóvoltából állandó bécsi lakos lettem. Közel két évtizeden át azután a kepe mellett gyűjtögethettem a magyar cultura kalászait. Azaz, hogy állandóan a levéltárakban dolgozhattam. Ugyancsak Thallóczy Lajos jóvoltából hosszabb ideig kutathattam a müncheni, a nürnbergi, az augsburgi, a passaui, a brünni, a gráczi, a laibachi stb. levéltárakban. Mint bécsi lakos feledhetetlen időt töltöttem abban a magyar oázisban, melynek Károlyi Árpád és Thallóczy Lajos voltak lelkei. Ez évek csak egyetlen fájó érzést hagytak lelkemben: eltüntek, mint a lefolyt vizek, melyek soha többé vissza nem térnek. Thallóczy Lajos és színmagyar társaságának mindnyájunktól tisztelt és szeretett seniora: dr. Károlyi Árpád, évek hosszú során át, a hazai és a külföldi irodalom minden valamire való termékét megvitatták egymás közt. Nekem tehát egész sereg irodalmi tervről, szebbnél szebb eszmékről, magas színvonalon álló kritikai megfigyelésekről volt alkalmam hallani. S én, mint az ismeretlen vidéken bolygó utas s patak friss vizét, mohón szívtam magamba szavokat. Láttam az ő idealis czéljokat, átéreztem hivatásukat, s követőjök lettem; mert a munkában ilyen férfiakat követni dicsőség! És reákeltem én is a dologra. S ha szép hazánknak, derék népünknek muljtjában ismeretlen adatra bukkantam, úgy éreztem magamat, mint a ki patkószeget keres és aranyat talál. Igen! Az eredményes kutatásnak is megvan a maga gyönyörűsége. S ez a gyönyörűség felemeli az embert, erőt s kedvet ad a további munkára. Vissza