Ábel-Zsuzsanna

Előszó

Költők, írók legszebb alkotásait olvasva, múzeumok kincseiben vagy a róluk készült másolatokban gyönyörködve, zenét hallgatva minduntalan elhangzik a kérdés: mit jelent a költői hasonlat, mit ábrázol, miről szól a kép, a szobor, a zenemű? De könyvet sem kell fellapozni, képet sem kell nézni, zenét sem kell hallgatni, elég csak a szép, választékos beszédre figyelni, s ugyanezt kérdezhetjük: mit jelent? mit jelent az, hogy valaki sóbálvánnyá vált? hogy úgy érzi magát, mint Dániel az oroszlánok között? hogy farizeuskodik? hogy nem beszél, hanem kinyilatkoztat? hogy krisztusi korban van?...
Az igazi művészi alkotás - vers vagy próza, festmény, rajz vagy szobor, kantáta, szimfónia vagy oratórium önmagában is szép, szép anélkül is, hogy válaszolni tudnánk a kérdésre: miről szól? S többé-kevésbé a képes beszédet is érteni lehet a hasonlatok ismerete nélkül is, anélkül is, hogy tudnánk az eredetet. De szebbnek tartjuk és jobban értjük, ha tudjuk is.
Nemcsak a művészet, de a mindennapok nyelve is telis-tele van olyan kifejezési eszközökkel, amelyeknek forrása a Biblia, a világ legtöbbet olvasott könyve. A Biblia azonban nem egyszerűen történetek, példázatok, erkölcsi és vallási parancsok gyűjteménye. Tartalmazza mindazt a tudást, életismeretet, tapasztalatot is, amit a bibliai idők és a még régebbi korok embere felhalmozott gazdálkodásról, jogról, egészségügyről, államigazgatásról és még sok egyébről, s tartalmából, gondolatvilágából kikövetkeztethető az is, hogy mi mindent nem tudott. Azt pedig, hogy még a mi korunk embere sem tud mindent azokról az időkről, mi sem bizonyítja jobban, mint tudományos ismereteink ma is tartó gyarapodása a bibliai korról és a Biblia világáról. Vissza