Radix 2005/11.

Előszó

Részlet a könyvből:

"Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Mielőtt rátérnénk témánkra, fontos, tisztáznunk egyes fogalmakat, így, elkerüljük a buktatókat, félreértéseket. Induljunk ki magából az alkalmazott szóból: mundán! A szó a latin mundus, -i főnévből ered, és értelme kettős: egyrészt (mint melléknév is) szépséget jelent, másrészt világrend, világ, világmindenség fogalmat takar.
Elnézést, de képtelen az ember ellenállni a kísértésnek, hogy egy picike klasszika-filológiai kitérőt ne tegyen: ugyanis a régi görögök a világmindenséget a koü\xe(ú (olv.: koszmeó) szóból eredő kozmosszal fejezték ki, ami azt jelenti, hogy szépítek, díszítek. Nem csodálatos, hogy ez a két, régi kultúrnáció egy-ugyanazon emberi fogalommal, a szépséggel definiálja a bennünket körülvevő világot? Istenem, hol vagyunk ma egy ilyen emelkedettségtől?! ...hogy a szónoki kérdést el ne szalasszam!
Nos, a mi szakmai zsargonunkban a mundánasztrológia valóban világviszonylatban vizsgál egyes konstellációkat, azaz az égi állást nem egy-egy emberi sors, azaz egyén, hanem szélesebb körben, emberi közösségek, tájak, országok relációjában próbálja értelmezni. Ebből eredően számos olyan nehézség merül föl, amely az egyéni képletértelmezésnél nem igen fordul elő, nem beszélve arról, hogy az egyes asztrológiai elemek (bolygók, házak, aspektusok, stb.) esszenciális tartalma, illetve azok magyarázata is, részben módosul." Vissza