Előszó
Részlet a tartalomból:
Azt, hogy bennünk van! Azt, hogy aminek a felismerése számunkra a legfontosabb, magunkban kell keresnünk, nem magunkon kívül. Mert magunkon kívül azt sehol meg nem találjuk,...
Tovább
Előszó
Részlet a tartalomból:
Azt, hogy bennünk van! Azt, hogy aminek a felismerése számunkra a legfontosabb, magunkban kell keresnünk, nem magunkon kívül. Mert magunkon kívül azt sehol meg nem találjuk, senkitől meg nem kapjuk. Tehát az, ami számunkra a legértékesebb, azt mi magunk tartalmazzuk születésünk óta, és egész életünkben nem változik. És ahhoz, hogy minden mást magunkon kívül megértsünk, ahhoz előbb azt kell megértenünk, mi van saját magunkban.
De hiszen, ha ez a mi jelenlegi világunkban ilyen természetes lenne, akkor erre nem kellene felhívni az emberek figyelmét, akkor nem lenne szükség bölcsekre és jógikra, akik a Kriyán keresztül az emberiséget emlékeztetik erre a mindenkor legalapvetőbb felismerésre. Persze a jógik, is (meg ez a levél is látszólag, kívülről jönnek, a világból, amit tudatunk mint a magunk ellentétét fog fel. De hogy is értsük meg, hogy az amivel találkozunk, valójában mi magunk vagyunk és a jógik és a bölcsek hangja a mi Lelkünk - Isteni lényegünk - kívül hallható felerősített hangja, mert magunkból nincs erőnk ennek a valójában belül hallható hangnak elég hitelt adnunk, holott egészen belül, magunkban tudjuk, hogy minden, amit kívülről meghallunk, azt csak azért tudjuk meghallani, mert az magunkban szól, és ha nem szólna belül, akkor kívül sem tudnánk hallani. Mert minden dolog érzékelése a Kriya - mellett minden vallás és bölcselet - erre a felismerésre akar rávezetni, de ehhez persze kinek- kinek saját belső hozzájárulására van szükség, mert enélkül nem vagyunk képesek a belül és kívül meglevő dolgok azonosságát felismerni. Ez a hozzájárulás a beavatás. A beavatás természetesen nem kötelez semmire - kifelé. A beavatás csakis a belső felismerések mértékében kötelez egyáltalán valamire. Minél valóságosabb magunkban Istennel való azonosságunk, annál inkább szolgáljuk őt, vagyis oldódunk fel a világban a legteljesebb elégedettségben sőt boldogságban, mert fel kell ismernünk, hogy minden, amit érzékelünk, az Isten lényegével azonos, és teljesen mindegy, hogy azt milyen jó vagy rossz érzések kísérik.
Vissza