Rádiótechnika a gyakorlatban

Előszó

A rádiótechnika a legszebb és legszélesebbkőrű tudományok egyike. Alaptudománya, az elektrotechnika maga is terjedelmes, szerteágazó és ha meggondoljuk, hogy tökéletes értéséhez nem nélkülözhetjük a matematika, hangtan, hőtan, sőt fénytan ismereteit sem, megállapíthatjuk, hogy aligha van olyan ember, aki a rádiótechnika összes ágában tökéletes tudással rendelkezne.
Ma már a rádiószakembernek is meg kell elégednie egy bizonyos általános tudás mellett egy-két részlet speciális ismeretével.
Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a rádióval foglalkozó, vagy foglalkozni kívánó egyén, legtöbbször jó tanítómester hiányában csak hézagos ismereteket és gépies munkát sajátít el.
Foglalkozásomnál fogva több mint másfél évtized alatt alkalmam nyílott a rádióval foglalkozó hivatásos és amatőr emberek tudását és nemtudását megismerni. A sok szóban és írásban feltett kérdés egy bizonyos csoportnak, a kezdők és haladók csoportjának kívánságait, tanulási képességeit és a szükséges ismeretek sorrendjét kristályosította ki előttem.
Könyvem anyagát ezen szempontok figyelembevételével állítottam össze és igyekeztem mindvégig olyan tárgyalásmenetet folytatni, hogy az érthető legyen a kevésbé iskolázott ember előtt is. Tapasztalatom szerint a fokozottabb részletezés kifárasztja, elkedvetleníti az olvasót, hiszen a tanulást illetőleg rendszerint magára van utalva.
Mindenki gyorsan szeretné elsajátítani a tudományt. Ez persze nem megy olyan gyorsan, de mindenesetre gyorsabban megy úgy, ha előbb csak a legszükségesebb alapfogalmakat sajátítja el és ezek birtokában bővíti később ismereteit.
Ne gondolja azonban senki sem, hogy e könyv átolvasása egyszerre szakemberré avatja, a rádiókönyv nem regény, aminek végén minden részlet világos lesz. Vissza