Rádiósok könyve

Előszó

A rádió nem egy ember találmánya, mint sokan gondolják és kérdezik, hanem kutató agyak és akaratok sorozatos közreműködésének terméke. Születése is a fantáziában történt, mint Pallas Athene-é. Egy kiváló matematikus-agy előre meglátta és kiszámította azokat az elektromágneses hullámokat, melyek ma a Földgömb éterén keresztül-kasul átjárják s maholnap talán ki is törnek a nagy világmindenségbe... Ez az ember Maxwell angol elméleti fizikus volt, aki már 1873- ban megformálta híres elektromágneses elméletét. Kortársai nehezen tudták számításait követni és főkép nem tudták a gyakorlati életbe átültetni. Heinrich Hertz német fizikus zseniális meglátása (26 éves korában már egyetemi tanár volt) indította el a gyakorlati rádió szekerét. Ő gerjesztett először szikrák segítségével hullámokat, még pedig érdekes véletlen folytán igen rövid hullámokat, melyeket a legutóbbi időkig teljesen használhatatlanoknak tartottak, ő konstatálta először a hullámok terjedését (távolbahatását) és egyéb tulajdonságait, melyekkel később újból mint új dolgokkal kezdtek foglalkozni. Roppant ambicióval dolgozott s ha nem halt volna meg fiatalon, talán teljesen az ő nevéhez fűződött volna a rádió minden dicsősége.
Marconi folytatta Hertz kísérleteit és megszerkesztette a földelt antennát. Ez óriási lépés volt és sikerült is neki csakhamar a szikragerjesztő akciósugarát néhány kilométerre kiterjeszteni.
Erre megindult a lázas munka. Egyes emberek - akkor fantasztáknak tartották őket - már arról álmodoztak, hogy nemsokára olyan csodálatos dolgot is el fognak érni, mint az óceán áthidalása. Ez is sokkal hamarabb sikerült, mint a legvérmesebb fantaszták gondolták volna és 1901-ben nemsokára átrepült az óceán fölött a három s-betű, mely a távolság lerombolását jelentette.
Vissza