Rádió, televízió, közönség

Előszó

Azok az UNESCO által közzétett legutóbbi adatok, amelyek a rádió és a televízió világviszonylatban való fejlődésére vonatkoznak, régiek és már túlhaladottak. Az adatok alapjául valamennyi kontinens csaknem 200 országának hivatalos adatai szolgáltak. Ezekből kiindulva az UNESCO programot dolgozott ki, melyet az ENSZ közgyűlése is elfogadott és amely rámutatva, hogy „a világ lakosságának mintegy 70 %-a meg van fosztva a tájékoztatáshoz való jog tényleges gyakorlásától", céljául tűzi ki egy sor afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország megsegítését nemzeti tömegkommunikációs hálózat kiépítésében.
Az UNESCO kimutatja, hogy a rádiózás elsősorban azokban az országokban fejlődik tovább, melyek viszonylag magas szintet értek el lakosságuk vevőkészülékkel történő ellátásában. Az 1965-ös év küszöbén a világon több mint 100 millió vevőkészülék működött, ami 60 %-os emelkedést jelent abban az évtizedben, melyben a televízió robbanásszerű fejlődése következett be. Világviszonylatban 100 lakosra mintegy 13 rádióvevőkészülék jut. Ez az átlag azonban szembetűnő aránytalanságokból tevődik össze. A minden 100 lakosra jutó rádiókészülékek száma:
Észak-Amerikában 72
Európában 23
Ausztráliában 21
Afrikában és Ázsiában 2
A világ adóállomásainak száma megkétszereződött az utóbbi 10 év során, és elérte a 12 600-at. Ezeknek azonban csak mintegy 27%-a szolgálta Afrika, Ázsia és Latin-Amerika lakosságát, teljesítményük ugyanis általában jóval kisebb, mint a világ más tájain működő adóké.
A szóban forgó időszakban néhány figyelemre méltó előrelépés történt a rádiótechnika területén. Ezek közül a legfontosabbak: a miniatürizált tranzisztoros vevőkészülékek tömeggyártása és terjesztése, a vétel tisztaságát elősegítő frekvenciamoduláció elfogadása, a műbolygók felhasználása egyes adások hatósugarának kiterjesztésében. Vissza