Radetzky Jenő

Előszó

Három esztendeje, 1999-ben lett volna 90 éves. Egy viharos évszázadot élt át, csak az első és az utolsó évtizedet hagyta ki. Azt a két évtizedet, ami szeretett hazájának szép volt, ígéretes és viszonylag problémamentes. Nem élhetett még a történelmi Magyarország gazdasági fejlődésének csúcspontján, és nem élhetett már a sötét évszázadot követő, demokratizálódó utolsó évtizedben. Nem láthatta még az érintetlen virágzó természetet, és nem élhette meg a harmadik évezredre tudatosan készülő Magyarország környezetvédelmi eredményeket is hozó törekvéseit.
Meg kellett azonban élnie a történelmi Magyarország földrajzi és társadalmi egységének megcsonkítását, az emberiség ön- és természetpusztító háborúit és annak következményeit. Meg kellett élnie a természetet az emberiség nevében kizsákmányoló társadalmi rendszerek tündöklését és bukását.
Egy ilyen korban kellett a családi hagyományokat is ápoló haza- és természetvédelem gondolatában élni, családot és generációkat oktatni, és hinni abban, hogy van kiút. Még fel sem vetődött a planetáris tudat gondolata, még nem indultak meg az életfenntartó környezet megőrzéséért indított környezetvédelmi mozgalmak, még csak csírájában volt a Római Klub felhívásának formálása, amikor Ő már készült a harmadik évezredre. Arról beszélt, hogy a szűkülő, globalizálódó világ mellett erősíteni kell a lokális gondolkodást és az ehhez kapcsolódó felelős tettek ügyét. Igazi lokálpatrióta volt, de nem elsősorban politikai értelemben, hanem a teljes természeti környezet megóvása és megismertetése érdekében. Vissza