Parázsló szándék (dedikált példány)

Előszó

Az 1957-ben szerkesztett vádirat szerint "Rácz Sándor terhelt agrárproletár családból származik, 13 éves kora óta saját keresetéből tartotta fenn magát. A Beloiannisz Híradástechnikai gyárban 1948-tól 1950-ig kitanulta a szerszámkészítő szakmát és egészen az 1956. december 11-én bekövetkezett őrizetbevételéig ebben a munkakörben dolgozott. 1956. október 29-én tagja lett a B. Híradástechnikai gyár ideiglenes munkástanácsának, majd a végleges munkástanácsba is beválasztották. Az ideiglenes üzemi munkástanácsban, mint összekötő tevékenykedett: feladata volt a XI. kerületi üzemek többi munkástanácsaival a kapcsolat fenntartása. Tevékenysége kezdettől fogva kezdeményező módon támogatta azokat a törekvéseket, amellyel az ellenforradalom a munkástanácsokat saját céljai szolgálatába igyekezett állítani."
A fenti vádirat az, amely kiemel jelentéktelen életemből azáltal, hogy gondolkodó, politizáló, a tetteikért felelősséget vállaló munkások vezetésével vádol. Ezt a feladatot felvállalva éltem az eltelt 48 évben is, és ebből fakadó szép kötelességemnek eleget téve 2005. január 3-án kezdtem leírni az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc általam megélt történéseit, folyamatait, hogy azokat saját szempontjaim alapján az utánam következők agyába és szívébe véssem. A teljesebb kép érdekében nem csak személyes élményeimet, hanem az általam hallottakat, olvasottakat is szeretném megosztani az olvasókkal, ezeket találják a könyv második részében. (Ha bárkinek kétsége lenne, megnyugtatom, sohasem voltam kommunista párttag. A párt belső életéből leírtakról a kommunisták börtöneiben szereztem tudomást, ahova a könyvben is említett kommunistákkal zártak össze.) A könyv harmadik részében legkedvesebb munkatársaim emlékének tisztelegve idézem egy-egy írásukat, valamint Bibó István által készített 1956. decemberi kibontakozási tervet, és egy, a forradalomban részt vett kommunista szociológus írását. A mellékletek között pedig 1956-os dokumentumokat, például a kalandos körülmények között megőrzött eredeti vádirat teljes szövegét találja az olvasó. Vissza

Fülszöveg

Tollas Tibor: Sose szabadulva
Rácz Sándornak - hitéért és hűségéért

Rab emlékeid, éhes farkasok,
éjszakánkint vissza-visszatérnek.
Feledni akarsz rémes árnyakat,
de nyomon követnek börtönévek.
Hiába hív a szárnyas szabadság,
ajtó csapódik, fogoly vagy újra,
belép az őr, torkod kiáltana,
szabadon, de sose szabadulva.

Ne még - sikoltod - élni akarok!
Álmodban öklöd vered a falba,
sajgó fájdalomtól ha fölébredsz,
nem ismersz már elveszett magadra.
Két part közt vergődsz öntudatlan,
fojtó félelemtől fuldokolva,
űzött vadként nyugalmat nem találsz,
szabadon, de sose szabadulva.

Megbocsátasz a gyilkosoknak is,
kik nem bocsátják soha meg neked,
hogy ártatlanul ők ítéltek el,
hamis vádjukat hordja gyermeked.
Életfogytig rabjuk így maradsz,
bosszújuknak nincs mentő tanúja,
nincs kegyelem, a múltat cipeled,
szabadon, de sose szabadulva.

Kiáltanod kell nap-nap azokért,
kiket megöltek, elnémítottak.
Így hiteles megbízóleveled,
ők írták alá, a némák, holtak.
Munkások vére üt rá pecsétet,
hallgató föld lett szavuknak súlya,
fölemelt fővel ők vezessenek,
szabadon, de sose szabadulva.
(Bern, 1987. július 1.) Vissza