Kálvinista Szemle 2001/I/2.

Fülszöveg

A Kálvin János Társaság elvi alapja és célja
A Társaság az 1936 őszén Budapesten alakult és 1948. június 16-án feloszlott Kálvin János Társaság szellemi utódjának tekinti magát, annak elvi alapjával egyetért és kitűzött célját sajátjául fogadja el, a következők szerint:
A Társaság a teljes Szentírást Isten Igéjének vallja és azt a hit és cselekedetek egyedüli zsinórmértékének ismeri el. Hitvallási tekintetben a Magyarországi Református Egyház két hitvallása: a II. Helvét Hitvallás és a Heidelbergi Káté alapján áll.
A Társaság egyfelől a református keresztyénség történelmileg kialakult és elfogadott tiszta elveit vallja magáénak, másfelől pedig a magyar református teológiai és egyházi fejlődés történelmi talajára helyezkedik s azt a helvét irányú reformáció szellemében kívánja tovább építeni, még pedig úgy, hogy munkája egész jellegében a református keresztyénség világszerte is elismert, kifejtett és megállapított elvei (mindenkor a magyar református egyházi viszonyokra alkalmazva ugyan, de mégis mindenben) határozottan és egyértelműen felismerhetők és a református hitvallásokat elhanyagoló irányzatoktól élesen megkülönböztethetők legyenek. A Társaság a Magyarországi Református Egyház történelmi egységéhez mindvégig teljes szívvel ragaszkodik, érte és tiszta református szelleméért egész lélekkel imádkozik és dolgozik.
A Társaság célja: magyar református Anyaszentegyházunk reformációjának tanban, szervezetben és életben a tiszta református keresztyénség elvei szerint való munkálása; a református keresztyénség teológiai gondolkodásának és a rajta felépülő kálvinista világnézet elveinek a teológiai tudományok, valamint az egyházi és gyakorlati keresztyén élet minden területén való alkalmazása; hogy az ősi hit igazságai teljes erejükben kivirágozzanak és ne csak a református egyházi, hanem a társadalmi és nemzeti élet számára is az újjászületés erőforrásai lehessenek; hogy a református keresztyénség elvi igazságai mind a tudományos teológiai, mind a hivatalos egyházi, valamint a gyakorlati gyülekezeti életben, továbbá az evangelizáció és a belmisszió munkájában, végül pedig a szociális munkákban és az egész magyar közélet területén is érvényesüljenek és gazdag gyümölcsöt teremjenek.
Vissza