Magkészítés

Előszó

A magkészítés az öntvénygyártás egyik legsokrétűbb, széleskörű ismereteket igénylő, hazánkban mégis csak az utóbbi 5-6 évben fejlődésnek indult ágazata.
A homokforma és a homokmag - amelyeket minden öntvény öntése után szét kell roncsolni és újból elkészíteni - még hosszú ideig a vas- és acélöntvények csaknem kizárólagos formaelemei maradnak.
Ezektől a formaelemektől, illetőleg a belőlük készült formáktól azt kívánjuk, hogy kis méretszórással és forgácsolási ráhagyással, szép felülettel kerüljenek ki belőlük az öntvények. A termelékenység növelése, az átfutási idő csökkentése érdekében előállításukat és összeszerelésüket, öntés után pedig ürítésüket és újrafeldolgozásukat a lehető legnagyobb mértékben gépesíteni kell. A fejlesztés iránya egyrészt az öntéskor szilárd és ürítéskor könnyen lazítható forma és mag, másrészt, az előállítás folyamatát megszakító és lelassító forma- és magszárítás kiküszöbölése. Ezek a gépesítés és automatizálás előfeltételei. Az utóbbi néhány évben kialakult irányzatok a közeljövő feladatait elég egyértelműen meghatározzák és fentieket igazolják.
A magok kézi döngölése megszűnik. A kisebb (legfeljebb 10-15 liter űrtartalmú) magokat lövéssel, a nagyobbakat keverő-töltő gépekkel és vibrálással tömörítik, kötésüket pedig a magszekrényben vegyi úton (hidegen vagy melegen), de külön kemence nélkül oldják meg. Maglövőgépekkel és a ma legtermelékenyebb vízüveg-szénsavas és melegmagszekrényes furános eljárással 10-12 másodpercenként állíthatunk elő egy magszekrényre való kisebb magot.
A nagyobb magok gyártásának ütemét a keverő-töltő gép és a hozzá tartozó kisegítő berendezések szabják meg. A ma ismert és a magkészítés műveletei miatt már alig fokozható sebességgel szilárduló kötőanyagokkal a keverő-töltő gép alól kikerülő magszekrényből 20-60 perc múlva kiemelhető a legnagyobb méretű mag is. Vissza