Racionalizmus és irracionalizmus dialektikája

Előszó

Részlet a könyvből:

Témámat, a racionalizmus és irracionalizmus dialektikáját nem történelmi, hanem szisztematikai szempontból kívánom tárgyalni. Persze mint minden szisztematikus fejtegetésnek, ennek is építenie kell a történelmi tényekre s a kutatás mai állapotát megvilágító elméletekre, ha nem kíván spekulatív jellegű maradni. A kérdés elméleti aktualitását az a körülmény szabja meg, hogy a XX. században nemcsak az irracionalizmus terjedt tovább, hanem továbbfejlődött és elmélyült a racionalizmus is. Mégpedig mindkét formájában: konkrét dialektikus és nem dialektikus - nevezzük így - elvont formájában, az utóbbiban elsősorban absztrakt-algebrai, matematikai formalizálás köveetkeztében. A formalizált racionalizmus nagy eredményei ma legkézzelfoghatóbban a számítástudományban és -technikában, ezek gépi alkalmazásaiban öltenek tetet. Ezeknek a mozzanatoknak egymáshoz való viszonya azonban ma leglényegesebb vonatkozásaiban tisztázatlan. S e tisztázatlanság megörökítését szolgálja véleményem szerint minden olyan felfogás, törekvés, amely a gondolkodás eme különböző, de a maguk helyén egyaránt szükséges szintjeit vagy teljesen elszakítja egymástól, meghagyva őket az egymással szembeni külső közömbös viszony látszatában, vagy ellenkezőleg: különbségeiket és ellentmondásaikat megmerevíti, abszolút szembenállássá fokozza. Vissza