18 év a Sclerosis Multiplex árnyékában

Előszó

Zsuzsa életét mélyen átitatja az az agykontroll elnevezésű stresszkezelő és elmefejlesztő módszer, amit munkatársaimmal évek óta én is tanítok. Agykontrolltanfolyamot nem végzetteknek valószínűleg meghökkentő lesz olvasni, hogy Zsuzsa képzeletben törpével gyógyíttatta sclerosis multiplex betegségét, ezért ehhez némi magyarázatot fűznék.
1994 januárjában furcsa álmom volt. Álmomban három motorcsónak száguldott a tengeren, teljes sebességgel, ám egy idő után mindhárom motorja lefulladt, s a csónakok, vezetőjükkel együtt, kezdtek elsüllyedni. Kimentettem a motorcsónak-vezetőket, s azt mondtam nekik: "Ússzatok, és lassan!" Álmomban ezt követően szokatlanul lassú mellúszásban együtt úsztam velük a víz alatt, gyönyörű, színes korallzátonyok fölött. Még álmomban is arra gondoltam: "Érdekes! Úgy látszik lehet lassan, nyugodtan is..." Reggelre kelve könnyű volt megfejteni az álom jelképes üzenetét, ugyanis akkoriban napi 20 órát dolgoztam. Bölcsebb, mélyebb részem - az úgynevezett tudatalattim - jelképesen azt üzente: "Lassíts, különben ki fogsz fulladni". Vettem az üzenetet, de határidős munkáim miatt változatlan tempóban dolgoztam tovább. Nos, két nap múlva 39 fokos lázam lett. Napokig fahasábként feküdtem az ágyban. Ily módon tehát már rákényszerültem a pihenésre...
Álmomat azért meséltem el, mert jelzi, hogy tudatalattink általában szimbólumokban üzen a tudatos elmének. Agykontrollos öngyógyítás esetén mi is jelképesen fogalmazzuk meg célunkat egy alvásközeli, ellazult állapotban. Ez esetben azonban a tudatos elme adja az utasítást, s a szervezetünket irányító tudatalatti engedelmeskedik. Az eredmény betegség esetén a gyógyulás lehet. Vissza

Fülszöveg

Ha a két betű SM, vagy a szklerózis multiplex szavak elhangzanak, velük kapcsolatban csak negatív dolgok jutnak eszünkbe, azok, amelyeket a média oltott belénk, ismerősöktől, barátoktól hallottunk: gyógyíthatatlan, járásképtelenség, tolókocsi és hasonló negatív szörnyűségek.
Ön egy rendkívüli könyvet tart a kezében, egy 51 éves beteg őszinte önvallomását arról a 18 évről, amit ennek a két betűnek az árnyékában töltött.
Az élet nem kímélte. Járt a hegyek csúcsán, de gyakori látogatója volt a mélyebb völgyeknek is. Az élet viszontagságait részben magával hozott intelligenciával, másrészt az agykontrollal való időbeni találkozás eredményeként oldotta meg. Magabiztos, céltudatos volt. „Cél nélkül semmit sem ér az élet. Betegségem kezdetekor célom az életben maradás volt, de úgy, hogy járókeret illetve kerekesszék nélkül. Láttam betegtársaimat napról napra leépülni, és akkor fogalmazódott meg bennem: én nem így akarok élni."- írja.
Dr. Dómján László „Hétköznapi csodák" című műsorának szereplőjeként mondja: „Mi magunk voltunk a csodák, hisz mindegyikünk valami olyan dolgot tett az életben az agykontroll segítségével, amire bárki képes lenne, csak akarni kellene. Mindegyikünk pozitív gondolkodással változtatni tudott, mert akartunk változtatni: Nekünk sikerült. Másoknak is sikerül, csak akarni kell.
Az én betegségemre nincs gyógyszer. Az én gyógyszerem az agykontroll". Vissza