Rab Ráby I-II.

Szerző

Jókai Mór

Szerkesztő

Szabó Ferenc

Kapcsolódó személy

Nagy Miklós

Budapest

'Jókai Mór: Rab Ráby I-II. ' összes példány

Kiadó:	Szépirodalmi Könyvkiadó
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1965
Kötés típusa:	Könyvkötői vászonkötés
Oldalszám:	588 oldal
Sorozatcím:	Olcsó könyvtár
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	15 cm x 11 cm
ISBN:
Megjegyzés:	A két kötet egybekötve.

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet:
Első fejezet és mintegy elöljáró beszéd
(Melnek foliamattiaaban elewadatic, 100 eztendewnec elewtte mileteen formaivv aabbrazatia wala az io Pest-Buda waarossaanac, és mű ocnaal fogwa... Tovább

Tartalom

I. kötet
1. fejezet és mintegy elöljáró beszéd, melynek folyamán előadatik, 100 esztendőnek előtte milyen formájú ábrázatja vala az jó Pest-Buda városának, és mi oknál fogva nem lakozának ez helyen prókátorok?	3
1. fejezet, melyben leíratik egy víg szüreti mulatság, az holott némelyek hegedűlnek, mások penig hegedűltetnek és egyéb bolondsgáok műveltetnek vala	8
2. fejezet, kiben leíratnak sok jeles uraságok, egy asszonyszeméllyel egyetemben; nemkülönben egy konyhamesternek az ő számadása, ami csodálatraméltó lészen!	14
3. fejezet, melynek summája ez három szavakban vagyon kifejezve: "canis tota mater"	19
4. fejezet, megtudjuk az régi jó világban mily erkölcsös magaviselettel dicsekedék vala egy jól nevelt falusi ártatlanság és hogy voltaképpen mi oka vala az dombon álló embernek, hogy az ő neve legyen "Gyöngyöm Miska"	26
5. fejezet, leíratik egy magisztrátus, mely mindenekben az szegény népnek az ő javát úgy tekinti vala, mint az magáét, szó leszen contributiókról és egyéb Isten csapásairól, végezetre pedig az kis ládáról meg az nagy ládáról, amikben nem tudatik, mi vagyon?	40
6. fejezet, mely nem szól egyébről, mint éppen csak az i betű fölötti punktomocskáról	55
7. fejezet, az melynek summájáról az nyájas olvasó nem tud megtudni semmit	65
8. fejezet, melyben előfordul egy madárijesztő, és beszélgetés lészen az dinnyéről, és egyéb kukurbitásokról	69
9. fejezet, mely nem akképpen végződik, mint amiképpen kezdődik vala	84
10. fejezet, melyben elmondatik, mi oknál fogva kell mindeneknek aképpen lenni, amiképpen vannak, és nem pedig azonképpen, amiképpen lehetnének	94
11. fejezet, melyben kimagyaráztatik, milyen nagy különbség legyen jó barátok és az ellenségek közt	101
12. fejezet, kiben gyengén tudtul adatik, hogy még az kincsnél is vagyon nagyobb kincs, mellyel embereknek szívét meg lehessen vesztegetni	117
13. fejezet, látni fogjuk, hogy a szépséggel párosult eszesség mily kemény veszedelem azokra nézve, akiknek gyenge szívük vagyon	121
14. fejezet, meg vagyon írva, hogy "ne mássz a fára, nem esel le róla!" és mégis sokak vannak, akik felmásznak a fára	136
15. fejezet, látni fogjuk, hogyan lehet csinálni az elefántból szúnyogot?	145
16. fejezet, sok nyomorúságos dolgok vannak, amelyeknek úgy kell lenni, de azonban egy víg történet is vagyon, melynek kimenetele szomorúságos lészen	155
17. fejezet, ennek az embernek maga sem tudhatja, hogy mi lesz a vége?	181
18. fejezet, melyben előadatik, hogy nem az komáromi fazekasnak az kályhája volt az első, ami nem tarthatott örökké	197
19. fejezet, miképpen szokott vala duellálni a Gyöngyöm Miska?	207
20. fejezet, az kinek kevés vagyon, attól elvétetik, az kinek sok vagyon, annak még több adatik	217
21. fejezet, kiből megtudjuk, hogy nem jó nagy urakkal egy tálból cseresznyét enni, kiváltképpen, ha azok a nagy urak parasztok	236
22. fejezet, milyen vala a fehérvári vásár és az a nemesi reokkupáció annak idejében?	241
23. fejezet, melyben olyatén dolgok lesznek, amiket az ember ki nem tudna fundálni, ha meg nem lettek volna	256
24. fejezet, kiben meglátandjuk, milyen nagy veszedelem, ha az ember vizet iszik	268
25. fejezet, melyben ember meggyilkoltatik, anélkül, hogy ember meggyilkolná vala	279
Szövegmagyarázatok	301
II. kötet
26. fejezet, melyben kezdődik az "Rab Ráby"	3
27. fejezet, melyben leíratik egy nagyon válogatott társaság és annak az ő viselt dolgai	8
28. fejezet, kiben leíratik az rabok trafikája, mi módon ők a világgal korrespondeálnak vala	18
29. fejezet, kiből megtudjuk, hogy mi hatalmasabb a császár szavánál?	22
30. fejezet, kiben leíratik, miképpen mutatnak az szegény rabok a tömlöcben	35
31. fejezet, miképpen búsul vala az siralmas tömlöcben egy bizonyos tekintetes úr?	47
32. fejezet	56
33. fejezet folytatása és variációja a viszontagságoknak	67
34. fejezet, egy seregélymadárnak és egy kis egérnek az története	75
35. fejezet, bolondnál bolondabb dolgok történnek az földön, miket ember ki nem gondolhatna, ha emberen meg nem estek volna	86
36. fejezet, megismertetik az híres haramia vezér, Villám Pista, hogy ki légyen?	97
37. fejezet, nem történik meg minden mulatság nélkül	107
38. fejezet, melyben meglátjuk lészen az kontroller-folyosót	114
39. fejezet, kiben nagyon tanulságos, azonban nagyon unalmas dolgok lesznek elbeszélve, az kiket elolvashat, kinek ideje vagyon és más dolga nincsen	128
40. fejezet, melyben gonoszul jáattatik egy bizonyos ispion	139
41. fejezet, melyben megfejtetik, miért szólnak a prücskök olyan nagyon, midőn zivatar közeledik?	152
42. fejezet, kiben megláthatjuk, milyen hatalmas állat a cethal; de mindazonáltal, ha a szárazföldre kerül, magával is jól tehetetlen	161
43. fejezet, kiben bebizonyíttatik, hogy még a XVIII. saeculumban, anno domini is történnek vala csodák a világon	176
44. fejezet, kiből megtanuljuk, hogy mi légyen az nehéz vas?	185
45. fejezet, romantikus histórai fog támadni ebből	188
46. fejezet, kiben nagyon sok nevetni való dolgok lesznek	199
47. fejezet, melyben elmondatik, hogyan szelidítik meg a vad elefántot	206
48. fejezet, az utolsó levél és tinta, mellyel megíródott vala	214
49. fejezet, kiben következik a legérzékenyebb csapás a rab fejére	218
50. fejezet, egy nagy úrnak az ő tragédiája elmondatik	222
51. fejezet, mi történt vala a titokteljes felső szobában?	229
52. fejezet, a halálraítélt!	236
53. fejezet, melyben végre valahára, nagy nehezen vége vettetik ezen siralmas históriának	241
Utószó (Nagy Miklós)	269