Rab Ráby

Előszó

Jókai életrajzában Mikszáth meghatottan és sajnálkozón ír a Rab Ráby-ról, melyet a remekmű egy ritka - és félig-meddig elmulasztott alkalmának tekint a nagy író életében: "Maga se tudta talán, hogy milyen közel volt itt ahhoz, hogy megírja hazája összes ezeréves küzdelmeit egy történetben és századokra kiható remekművet alkosson, amit a Biblia mellett kellene tartani minden magyarnak". Mikszáth észrevette, hogy Ráby Mátyás története az új és a régi harcának hasonlíthatatlanul drámai ábrázolását kínálta Jókainak ("Roppant szerencsés leleménnyel van beállítva a liberalizmus harca a konzervativizmus elen, mely minden időben egy volt, csak különböző alakot cserélt ezer éven át.") - és Jókai életművében, valóban, mindig is az ilyenféle témák hozták magukkal az igazi pátoszt, a fenséget és a hősi erőt - mindig is az újjal már terhes régi világ vajúdásai képezték a drámát és a cselekményt - Jókai legjelentősebb alkotásainak mozgatói mindig is azok a konfliktusok voltak, melyekben az új eszmék hordozói, eszményített megtestesítői csaptak össze egy pusztulásra már megérett világ erőivel.
Csaknem így van ez Rab Ráby-ban is, melynek hőse ama Jókai-hősök rokonaként lép elénk, akik a 70-es évek elejéig a nagy tettek, a nagy áldozatok dicsfényével övezetten, a haladás, a nemzeti felemelkedés bajnokaiként képviselték az író hitét, bizakodását, melyet egy szabad, boldog, emberséges jövőbe vetett. Ráby Mátyás azonban különbözik is Kárpáthy Zoltántól, a Baradlay-fivérektől, Berend Ivántól, vagy Jenőy Kálmántól; ő is hős, de kevéssé eszményített. Jellemének többrétegűségével - hibáival, tévedéseivel, ő Timár Mihályra, erre a legkevésbé eszményített Jókai-hősre is emlékeztet. Vissza