Quintilianus és Plutarchos

Előszó

Rómában az irodalom a Sulla dictaturájától Augustus haláláig terjedő időben arany korszakát élte (80. Kr. e. - 14. Kr.u.), mely után a Traján haláláig terjedő időben (14. Kr. u. -117. Kr. u.) az irodalom ezüst korszaka következett. Ezen korszakban a római költők a satirát és epigrammát, a latin prózát kedvelők a történelmet, szónoklattant és philosophiát művelték. Quintilianus irói működése az ezüst korszakba esik.
A görög irodalom a Nagy-Sándor halálától Augustusig terjedő időben (336. Kr. e. - 30. Kr. e.) alexandriai korszakát élte. Ez időben a görög irók legtöbbnyire Alexandriában laktak, hova őket a Ptolemaeusok gazdag könyvtára és muzeuma vonzotta. Augustustól kezdve a római császárok fényes udvara a görög irókat is Rómába csalta és csak kevesen maradtak Alexandriában és Athénben. Ez a korszak Augustustól Justinián császárig terjed (30. Kr. e. - 529. Kr. u.), mely alatt a görög költők leginkább a tankölteményeket, a görög próza művelői a történelmet, földrajzi, szónoklattant és philosophiát kedvelték. Ezen korszakban a görög irók leginkább Rómában tartózkodnak, így Plutarchos is, ki tizenöt évvel volt csak fiatalabb Quintilianusnál s igy annak ifjabb kortársai közé tartozik. Mindketten koruk sophistái ellen lépnek fel műveikben, mindketten moralisták, kik az erkölcsi jó követésére s az erkölcsi rossz kerülésére hívják fel kortársaikat; mindketten Plátó követői. Ezen rokon jellemvonások birtak arra, hogy jelen művecskémben Quintilianust és Plutarchost mint paedagogusokat párhuzamosan mutassam be. Vissza