Előszó
Részlet a könyvből:
Július közepetáján a kocsiszínben rendkívüli gyűlést tartottak. A garázs vezetője bejelentette, hogy az aratás idejére öt teherautót kell kiküldeni a földekre, vezetőkkel együtt. Megbeszélték, kik menjenek. Andrej Jemeljánov volt az első jelentkező.
Jemeljánov felesége két héttel azelőtt halt meg. A férfit tízéves gyermekével együtt nagyon megviselte a veszteség. A garázs vezetője, aki amúgyis igen nagyrabecsülte Jemeljánovot, soronkívüli szabadságot ajánlott fel neki és megígérte, hogy a gyereket elküldi nyaralni az úttörőtáborba. De Andrej nem tudott sem a gyermektől elszakadni, sem beletörődni özvegységébe.
De egyszerre itt van ez a lehetőség, mennek a pusztába - új emberek, új arcok, új táj, lüktető élet, változatosság, kikapcsolódás - hát elsőnek jelentkezett.
- És mi lesz Szerjozskával? - kérdezte tőle Vera Zotova, a garázs komszomol-csoportjának vezetője.
- Magammal viszem, hadd ismerje meg a kolhoz életet - felelte Andrej röviden.
A gyűlés végén úgy határoztak, hogy a gépkocsioszlop legkésőbb hajnali négykor útnak indul, mert így már reggelre a hegyi úton lesznek és nem kell a déli rekkenő hőségben nyelniök a port.
Andrej egész éjjel a garázsban tett-vett, megtöltötte a tartályokat, rendbeszedte a kerekeket, minden eshetőségre készen zsákokat és köteleket dobált az ülés alá és mikor elkészült, alig egy órával az indulás előtt gyorsan hazaszaladt, hogy összekapkodja a cók-mókot az útra.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal