Püspöki jelentések 1991-2008

Fülszöveg

Krisztus követése sosem volt és sosem lesz egyszerű: keskeny úton, szoros kapun át vezetett és vezet a jövendőben is. Van aki feladná a harcot, van aki talán megkeseredne. Egy rövid idézet erejéig figyeljünk azonban egy másik megoldásra, amely Kákicsi Kiss Géza atyánk vallomása szerint - éppen az országnak e dunántúli tájain termett: "...a kemény szolgálat kinevelte a legértékesebb jellemtípusok egyikét: a dunántúli lelket. Csak néhány vonását villantsuk fel. Sosem akar többnek látszani, mindig kevesebbnek... Belenéz minden felfújt nagyságba, s nem tud meghajolni semmi üres forma és emberi hiúság előtt. Dunántúl adta a gályarabokat.
A dunántúli lélek ma is visszhangzik a búcsúzójuktól:
"Noha mi testünkben eladattunk,
De néma bálványnak fejet nem hajunk..."
A dunántúli lélek soha nem beszél három lépés távolságból, s tudja, mi a szolgálat. A dunántúli lélek tud ideálokat hordozni. Modernnek kikiáltott új alkotások régen össze fognak törni, de ha a vésztrombita megszólal, mi tudjuk, hogy az utolsó falat kenyerünket is ketté tkell törnünk..."
Ezt a szunnyadó lelket felébreszteni, az anyaszentegyház szolgálatába ismét beállítani: a legszentebb kötelességemnek tartom.
Emeld fel a tekintetedet és nézz körül: az Istenhez megtérő nép ajándékba kapja fiait és leányait: "mindnyájak összegyűltek és hozzád jönnek"!
Ti magatok is hát, mint élő sziklák - épüljetek fel ismét lelki házzá! Tudjuk mindnyájan: "Az utolsó napokban szilárdan fog állni az Úr házának hegye a hegyek tetején; kimagaslik a halmok közül és özönlik hozzá valamennyi nép!" (És2,2) Mert "nem az Úr keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az Úr füle süket, hogy meghallgasson: a ti bűneitek választottak el titeket Istentől!" (Es 59,1) - Harcold meg azért a hitnek nemes harcát és ragadd meg az örök életet! (1 Tim. 6,12) Emeld fel hát tekintetedet: a pillanat villanásán túl ne veszítsed szemed elől az örökkévalóságot. A bűn bénítását, a sötétség homályát oszlassa szét az Úr tündöklő világossága!
Ó, te elfárdt nép, ezernyi keserűség gyermekei, Istennek szent népe: kelj fel, és tündökölj, hiszen eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége! "Serkenj fel aki aluszol, és támadj fel a halálból: felragyog néked a Krisztus!" (EF. 5,14) És akkor - a költő szavával - "győztes távolokba néz könnyekkel szépült, orcádfényű arcom" (Tóth Árpád: Isten oltókése), vagy ahogyan az apostol tanította:
"Élek azért többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!" (Gal 2,20) Vissza