Egy bringás naplója

Fülszöveg

Puskás Zoltán 32 éves egygyermekes családapa. Az év nagy részében tanárként és szabiiraO'Szervezőként dolgozik egy budapesti általános iskolában, s egy Budapest környéki községbe^ éli , elsőiátásra teljesen .átlagos, egészséges^portos, jó kedélyű hétköznapjait. Immár tizenhárom éve járja'kerékpárral Európa útjait. Éz.idő alatt 33 országban megfordult,'s töbh»m|nt 90 ezer kilométert tett meg. Bejálta^a fagyos Skandináv-félszigetet'éppúgy,- mjnlf a forró .Olaszországot, Spanyolországot,, vagy Ciprust, s egyik túrájáifmég Afrikábajis áttekert. Átszelt hatalmas síkságOKaflfmP ' tekert két-, sőt háromezer méter^ fefetti hágókra. Otthon érezte magát a Lappföld néptélen vidékén'ugyanúgy, mint az európai metropoliszok hatalmas forgatagában.
„Hiszem és vallom, hogy kerékpárral megismerni a világot teljesen más, újszerű érzés, mely messze *meghaladja az autós turisták legmerészebb álmait. Hiszen amíg az autó, vagy vonat ablakain keresztül mint egy kívülálló számára - képeslapként terül el... Tovább

Fülszöveg

Puskás Zoltán 32 éves egygyermekes családapa. Az év nagy részében tanárként és szabiiraO'Szervezőként dolgozik egy budapesti általános iskolában, s egy Budapest környéki községbe^ éli , elsőiátásra teljesen .átlagos, egészséges^portos, jó kedélyű hétköznapjait. Immár tizenhárom éve járja'kerékpárral Európa útjait. Éz.idő alatt 33 országban megfordult,'s töbh»m|nt 90 ezer kilométert tett meg. Bejálta^a fagyos Skandináv-félszigetet'éppúgy,- mjnlf a forró .Olaszországot, Spanyolországot,, vagy Ciprust, s egyik túrájáifmég Afrikábajis áttekert. Átszelt hatalmas síkságOKaflfmP ' tekert két-, sőt háromezer méter^ fefetti hágókra. Otthon érezte magát a Lappföld néptélen vidékén'ugyanúgy, mint az európai metropoliszok hatalmas forgatagában.
„Hiszem és vallom, hogy kerékpárral megismerni a világot teljesen más, újszerű érzés, mely messze *meghaladja az autós turisták legmerészebb álmait. Hiszen amíg az autó, vagy vonat ablakain keresztül mint egy kívülálló számára - képeslapként terül el előttünk a vidék, addig a kerékpárral mi is a táj részének érezhetjük magunkat. A szél süvítése, a levegői illata, az emberek hangja épf>úgy a kaland része, mint a természet viszontagságai, melyeknek ugyanúgy ki vagyunk téve, mint a letűnt korok világvándorai.
Túráim során soha nem a kilomélerelUincélú halmozása a célom. Nyitott szemmel járom a világot, nem mulasztom el észrevenni mindazt, amit a természet kínál. A táj és a városok H\9 szépsége, s az ott élő fl^H emberek szokásai, élet- \ módja, történelme egyaránt érdekes számomra. Vissza