Előszó
Részlet a könyvből:
Bácskában születtem, ahol a századfordulón három nyelven köszönt a pincér a vendégnek, s azon a nyelven folytatta, amelyen a választ kapta. Én is megtanultam a három nyelvet: a szerbet a királyi Jugoszlávia elemi iskolájában, a németet a Bánátot megszálló nácik gimnáziumában, a magyart Obecsén, az 1941-ben odatelepített anyaországi tanároktól. Sorsom mégsem ezen a földön dőlt el. Édesapám jómódú földbirtokos, aki az új érában - első világháborús élményei és egy „nagyezüst" nyomán - külsőségekben is meg kívánta mutatni magyarságát. Mint vitéznek és tartalékos tisztnek 1944 októberében ajánlatos volt családostul lovas kocsira ülnie. Ott maradt a termés, a lakás, a tanya, a földek.
Itt Magyarországon - egy rövid közjátékot, Buda ostromát követően - Kiskunfélegyházán telepedtünk le, ahol édesapám 1920-21-ben katonáskodott, s ahol utóbb könyvelőként ment nyugdíjba. Kalandos középiskolai tanulmányaimat 1947-ben befejeztem (összeszámoltam: hét különböző iskolába jártam, tíz osztályfőnök igyekezett nevelésem felügyelni.)
Nem kevésbé voltak változatosak egyetemi éveim sem. Magyar-szerbhorvát szakosként kezdtem, majd orosszal folytattam - és a budapesti Lenin Intézetben végeztem; édesanyám nagy bánatára: tanárként, édesapám még nagyobb bánatára: megváltozott világnézettel - szocialistaként.
Nem karrierből, nem divatból lettem azzá. Elméleti munkák alakították ki bennem azt a meggyőződést, amely egy igazságosabb társadalmi rendet, az ember anyagi biztonságát, a műveltség általánossá tételét és a munka, az alkotómunka megbecsülését hirdette, és igyekezett is megvalósítani. Köztudomású, hogy mindez erőszakkal járt, de a sors valamiféle kegye folytán engem valahogy elkerültek ezek a kényszerek, s az is, hogy - az eszme nevében - másokkal szemben kellett volna erőszakot tennem. Ami „hatalmam" utóbb adatott - azt maradéktalanul a szakma és kollégáim ügyeinek az előmozdítására igyekeztem fordítani.
Lehet, hogy furcsa állításnak látszik, de tetteimben édesapám - egészen más világnézeti indíttatású - jó szándéka és jóindulata munkált tovább - valamiféle értelmes és harmonikus jövőálom igézetében. (Ami pedig a diktatúrát illeti, azzal győzködtem magam: az angol és a francia forradalom is terrorral kezdődött, de utóbb mindkettőben az emberiesség kerekedett felül.)
Vissza