Pünkösdi dáridó

Fülszöveg

Kodolányi 1922 és 1933 között írott rövidebb elbeszéléseit, novelláit tartalmazza a Pünkösdi dáridó. Egy részük már megjelent kötetben is, legutóbb a Fellázadt gépek-ben mintegy harminc-negyven novella azonban nemrég került elő újságok hasábjairól és az írói hagyatékból; ezek adják e kötet gerincét, kiegészülve a korábban könyv alakban is publikált anyaggal.
Ez az új novellagyűjtemény talán azok számára is tartogat meglepetést, akik jól ismerik az író életművét. Nemcsak a húszas-harmincas évek magyar valóságának, paraszti életének realista, olykor vaskosan realista képét mutatják föl ezek az írások, hanem a korszak politikai, erkölcsi eszméiről is vallanak; mégpedig a Horthy-rendszer társadalompolitikájáról, a reakciós társadalmi rétegek mentalitásáról, fasizmusról. És ezt is sokféleképen: gúnyosan, fantasztikus-szatírikus jelképekben (Naplótöredék, A néma város), érzelmesen (A nazarénus), játékos allegóriában (Egér és a gondviselés) vagy tragédiában (Két állomás között).
De kötetét éppen ez teszi kitűnő olvasmánnyá, hogy nemcsak hangvételében, hanem témájában is változatos. A társadalomkritikai írások mellett finom lélektani megfigyelések, anekdotikus értékű életképek, egy-egy emberi sors jellemző pillanatának a fölvillantásai olvashatók. Mindez együtt, a maga színességében és sokféleségében Kodolányi novellaművészete, azaz a Pünkösdi dáridó.
Vissza