Pulszky Ferenc emlékére (1814-1897)

Előszó

Pulszky Ferenc 1897. szeptember 8-án hunyt el, tehát - sajnálatunkra - a pontos évforduló napján esedékes centenáriumi megemlékezésekhez képest némiképp megkésett ez a kiállítás, amelynek célja, hogy felidézze a sokoldalú, tudós ember alakját és - amennyire lehetséges - világát is. Nemcsak hosszú élete miatt, hanem már meglepően fiatal korában érett, szuverén gondolkodása következtében is úgyszólván az egész magyar 19. századnak aktív részvevője, tudatos megfigyelője és hiteles tanúja volt. Szerencsének tartjuk, hogy kiállításunk, ha szerény vonásokkal is, de hozzájárulhat az 1848-as forradalom másfél évszázados megemlékezéseihez.
Pulszky Ferenc személyes életében is nagy jelentősége van ennek az évszámnak: mint ifjúkori törekvései beteljesítőjének, mint életpályája és sorsa fordulópontjának s mint az utána még általa megélt majdnem fél évszázad során soha el nem feledett és soha meg nem tagadott viszonyítási pontnak.
A Pulszky-család tagjait több nemzedéken keresztül is nemcsak az öröklődés rejtélyes útjain tovaterjedő tehetség, hanem a családi élet és a neveltetés által racionálisabban megérthető nyitottság a világra, a szellemi élet s a műveltség javainak nagyra becsülése tüntette ki s emelte a legmagasabbra a magyar társadalomban. Művelődéstörténetünk sokkal adósa e családnak - voltaképpen önmagának. Viszonylag legkorábban Pulszky Károly tragikus alakja keltette fel az utókor figyelmét. 1988-ban, a Szépművészeti Múzeumban már a múzeumot szervező és legjobb hagyományait megalapozó szakférfiú nagyságának méltatása és dokumentálása is napirendre kerülhetett. Már akkor elkerülhetetlen volt a családi háttér - harcaiban talán még inkább hátország és támaszpont - felvázolása, s e képben központi figuraként az atya, Pulszky Ferenc alakja. Mindinkább bizonyossággá vált, hogy kulcsfigurája a magyar tudományos élet és intézményei, köztük a múzeumok történetének is, hiszen aligha akad a 19. századnak olyan intézménye vagy kezdeményezése, amelyben ne játszott volna fontos, a legtöbbször éppen kezdeményező, programadó szerepet. Ez intézmények közé tartozik a Magyar Tudományos Akadémia, amely 1838. szeptember 7-én választotta levelező, 1840. szeptember 5-én rendes, 1841. szeptember 3-án tiszteleti tagjának. 1873. május 21-én választották igazgatósági tagnak, s 1895. május 8-án lett az Akadémia másodelnöke.
A sokféle lehetséges közül ez is az egyik életrajzának vázlata. Önmagában is indokolja, hogy a sokféle lehetséges budapesti helyszín közül miért az Akadémia Művészeti Gyűjteménye ad helyet e kiállításnak. Útmutatásként tartjuk számon azt is, hogy Pulszky mily nagy gondot fordított a művészet értékeinek állandó és otthonos befogadására a tudós társaság palotájába. Vissza