Pszichoterápia 1993. október

Előszó

Mint korábban számokban is, most is alap indulás és működése igényel elsősorban néhány bevezető gondolatot. Továbbra is elsősorban a beérkező kéziratok spontán sorrendisége határozza meg a tartalmat, és nem valamiféle jellegzetes szerkesztői szándék. Tovább folytatódik az érdekes kísérlet, milyen munkákat vonz a lap, kik reflektálnak rá, kik küldenek cikket. Egyelőre nem volt szükség felkérésre, előzetes megbeszélésre, bátorításra. Csak annyiban több egy-egy szám a beérkező kéziratoknál, amennyiben van lefordított külföldi közlemény, és ebben, valamint a könyvismertetésekben előnyben részesül a rendszerszemlélet és a kommunikációs terápiák olyan változata, vagy a pszichoterápia különféle vonatkozásinak több olyan fajtája, ami itthon kevésbé ismert, kevésbé művelt terület.
Mint korábban is említettük, látható, hogy az évi 4 szám kevés ahhoz, hogy tematikus csoportosítást vagy valamilyen arányos változatosságot valósítsunk meg. Ha a kéziratok nem sorrendben jelennek meg, hosszú idő telik el a beküldés és a megjelenés között, és ez több szempontból sem előnyös. A szerző is eltávolodik már munkájától, de távolabb kerül az időben az a kontextus is, amiből keletkezett, és ez pedig - ilyen kis országban - gyakran sokakkal összeköt, és növeli az olvasók érdeklődését a cikkek iránt. Gyakran előadásokból vagy nagyobb munkákból keletkeznek írások, sokan tudnak már róluk tehát előzetesen, általában ilyenkor valami közös háttér is összeköti a szerzőt az olvasók egy részével (pl. a konferencia, az értekezés vitája, a képzés vagy továbbképzés kerete stb). A sűrűbb megjelenés feloldaná ezt a dilemmát, anyag bőven van, a pszichoterápiás tárgyú kéziratok egy része a nagyobb terjedelmű és évente hatszor megjelenő Szenvedélybetegségekben kap helyet, ha közel áll az addiktológiához vagy annak határterületeihez. A pszichoterápia ugyanis alkalmazásában sokféle szakterületen jelen kell legyen, nemcsak önmagában, hanem az alkalmazási terep sajátos szempontjai szerint is igényel képviseletet. Vissza