Előszó
A demokratikus államokban egyre nő a tolerancia az emberi ''mássággal" kapcsolatban. Ezzel együtt jár az átlagostól eltérő képességű gyermekek, fiatalok jobb társadalmi el fogadása. A korábbi szelekciós/szegregációs törekvéseket az integrációs tendenciák váltják fel. Az oktatásban az integráció úgy valósul meg, hogy tekintettel van a gyengébb képességekre, eltérő haladási tempóra, biztosítja az egyéni foglalkozást. Emellett azonban gondosan kutatja és elismeri a pozitívumokat is.
A valódi integráció haszon az integráltnak és a befogadó közösségnek egyaránt, mert szemléletével lehetőséget ad személyiség szabadabb kibontakozására. Az egyéni adottságok figyelembevétele, a személyre szabott fejlesztés az oktató-nevelő munkában elengedhetetlen feltétele az integrációnak, de éppen ilyen elengedhetetlen az elkülönített oktatásban, fejlesztésben is. A speciális közösségekben sem találunk homogén csoportokat. Ha nem törekszünk minden gyermeknél a képességstruktúra alapos mégis merésére, a célzottabb, egyéniesített fejlesztésre, akkor még a speciális közösségekben is újabb szelekció következik be.
Szinte minden közösségben találunk problematikus gyermekeket. Ezek korcsoportjukhoz és befogadó közösségükhöz képest eltérő tanulási és/vagy magatartási jegyeket mutatnak.
A szemlélet, mely a másság elfogadásához vezetett, az egyéni különbségek okait is igyekezett felderíteni és a segítségnyújtás módjaihoz is el kívánt jutni. Így vált egyre világosabbá, hogy a korai életszakaszban bekövetkező motoros/szenzoros integráció fejlődése, illetve annak eltérése nagymértékben meghatározza az alkalmazkodó magatartást és a megismerési folyamatokat.
A motoros és szenzoros integráció eltérő fejlődésének háttere sokféle. Értelmi, érzékszervi, mozgásfejlődési akadályozottság épp úgy lehet, mint szociális depriváció.
Ha modern fejlesztő eljárásokkal ismerkedünk szembeötlik, hogy mennyire egy gyökerűek, mennyi azonosság fedezhető fel a kis vak, súlyos mozgássérült, magatartászavarban szenvedő stb... gyermekek számára készült terápiák között. Nem véletlenül, hiszen a módszereknek fontos alapja a motoros/szenzoros integráció fejlesztése, ezen keresztül a megfelelő alkalmazkodó magatartás és tanulási feltételek megteremtése.
A pszichomotoros fejlesztő eljárások éppen ezt a célt szolgálják. A szükséges elméleti tudnivalókkal és a különböző metódusok ismertetésével kívánom segíteni a gyermekek hézagmentesebb, reedukatív fejlesztését, a problematikus gyermekek eredményesebb megközelítését és elfogadását.
Vissza