Pszichológiatörténeti szöveggyűjtemény I.

Előszó

A pszichológiatörténet tanulmányozásának, s jelen szöveggyűjteménynek céljairól A pszichológiatörténet oktatásában és e sajátos történetírás művelésében is, nagyjából két irány különíthető el egymástól. Az egyik, melyet legegyszerűbb leírónak neveznünk, pusztán arra törekszik, hogy kronologikusan rendezve lehetőleg kimerítően elsorolja a pszichológiatörténet nagy alakjainak munkáit, tartalmi ismertetést adjon ezekről és a szerzők életútjáról, s így tovább. Szárazabb változataiban ez a megközelítés a klasszikus pozitivista hagyományt követő tényhalmazt nyújt, az adatfeltárás - illetve sokszor inkább csak adatrögzítés vagy összegyűjtés - révén azonban így is értékes forrásanyag minden pszichológiatörténettel foglalkozó számára. A leíró megközelítés másik lehetősége - lévén pszichológiáról szó, korántsem meglepően - a személyes életút, a személyiség és a mű összefüggéseinek vizsgálata. Színvonalasabb megvalósulásaiban ez a hozzáállás nem annyira az egyéni élet kulisszatitkainak feltárására törekszik, hanem arra, hogy az elemzett pszichológus "példa" legyen. Példa pedagógiai értelemben, mint a műért tett emberi erőfeszítés példája, példa olyan értelemben is, hogy rámutat, milyen összefüggések vannak a személy életproblémái, személyisége és az őt foglalkoztató tudományos problémák között, s ezáltal sokszor éppen a "történetíró" személyiségfelfogásának, emberképének, vagy akár általános tudomány felfogásának illusztrálására is példa. Igen színvonalasan képviselik ezt a megközelítést például Hermann Imre munkái Fechnerről, vagy Boring illetve Gordon Allport tanulmányai William Jamesről.
A pszichológiatörténet másik megközelítése, melyet kissé nagyravágyóan elméletinek nevezhetnénk, a puszta leírás illetve a személyi értelmezés helyett, illetve azon túlmenve, a pszichológiatörténet művelését nem pusztán a múlt iránti tiszteletből tartja fontosnak, hanem azért, mert úgy véli, hogy a pszichológiatörténet a jelen elméleti problémáival szorosan érintkezve fejtendő ki. Ezért ez az irány az egyes művek mögött rejlő elméleti kérdéseket, "modelleket" igyekszik kihámozni a történetből, értelmezni próbálja a pszichológia tárgyára, megismerési módszereire, belső - a pszichológiai jelenségsoron belüli - és külső redukciós elveire vonatkozó nézetrendszereket. Feltételezi, hogy a mai elméleti problémák megértéséhez szükség van az ilyen típusú pszichológiatörténetre, sőt - hogy e problémák egy része egyenesen ezekből a történetileg felmerült elméleti kérdésekből és előfeltevésrendszerekből vezethető le. Vissza