"Pszichodráma - az élet duplája"

Fülszöveg

A 19. század végén, a 20. század elején a tudomány és a kultúra olyan magaslatra jutott, ahonnan addig ismeretlen csúcsokat lehetett megcélozni. Az egyik ilyen az emberi lélek és az emberi kapcsolatok tudományos vizsgálata és a gyógyításban történő gyakorlati felhasználása volt.
A múlt század elején induló négy nagy irányzat - a freudi pszichoanalízis, a jungi analitikus pszichológia és az adleri individuálpszichológia mellett a negyedik, forradalmian új szemléletű irányzat volt a J. L. Moreno által létrehozott hármas: a szociometria, a csoportterápia és a pszichodráma. A közös gyökérzet ellenére mindhárom külön-külön fejlődött, és mára a pszichodráma világszerte ismert és elismert önfejlesztő és gyógyító módszerré vált.
A pszichodráma gyakorlata minden résztvevő számára egy olyan birodalomba enged belépést, amely a valós életben nem lenne lehetséges. A spontán dramatikus játék mindenkit megszédít és meghökkent. A történet a játékra jelentkező csoporttag, a protagonista dilemmáiból indul ki, amelybe azután a pszichodráma sajátos technikái bevonják a társakat is.
Aki jelen van, részese a játéknak, itt és most, nem megismételhetően. Eközben feloldódnak a mindennapi konvenciók, minden lehetségessé válik: a férfi játszhat nőt és viszont, a fiatal öreget és viszont, lehet repülővé válni, vagy bármely más tárggyá, egy testrésszé, egy gondolattá, akár istenné is. Az egyén felszabadul a valós világ korlátai alól.
Erről az élményről és magáról a módszerről folyik a beszélgetés ebben a könyvben Zerka T. Morenóval, a Mester özvegyével, aki nem csak fenntartotta, hanem eredeti meglátásaival és érzékenységével tovább vitte, fejlesztette is a pszichodrámát. Vissza