Psychotikusok képzőművészeti alkotásai a pomázi munkatherápiás intézetben

Előszó

Már a múlt század végén kezdték gyűjteni a psychiáterek a psychotikusok képeit, rajzait és szobrait. Minden nagyobb intézet őriz ilyen alkotásokat. Az első tudományos kutatások során is főleg a psychopathológiai tünetek megnyilvánulásait keresték a művekben. Ezek közül is a schizophren alkotások kerültek az érdeklődés előterébe, bizarrságuk, változatosságuk, mágikus-misztikus szimbólumaik, a betegséggel való összefüggéseik miatt.
Eleinte elsősorban magukat a műveket vizsgálták, így Morselli e műveknek a kor művészeti irányaival való összefüggéseit kutatta. Prinzhorn 1922-ben a heidelbergi klinika nemzetközi gyűjteményét vizsgálta, amely csaknem az összes európai ország psychiátriai intézetéből származó 450 beteg 5000 alkotását foglalta magába. Ő, az esztétikai értékítélettől függetlenül, az alkotás módját figyelve elemezte e műveket. Prinzhorn elsősorban krónikus schizophreneket vizsgált és azt találta, hogy alkotásaik és a primitív népek művészete, valamint a gyermekrajzok között párhuzamok találhatók. Hasonló megállapításokra jutott a magyar Jakab Irén is 1956-ban. A továbbiakban a kutatók szemléletének változása következtében figyelembe vették, hogy a képzőművészeti alkotás társadalmi jelenség is. Ma már csaknem minden ember sok képzőművészeti alkotást lát, míg sor kerül arra, hogy maga is alkosson. Ezt a tényt a betegek műveinek elemzése során sem szabad figyelmen kívül hagyni. Vissza