Psychoanalysis

Előszó

A tudomány világában éppenúgy, mint a művészetek történelmében nagy letévelyedések vagy még nem ismert igazságok bátor felfedései okozzák a forradalmat, s e forradalom rendszerint rövid időn belül elsepri, ami haszontalan és megtisztítja a salaktól, ami érték. A Freud-féle tanítás: a psychoanalysis, forradalmat okozott. A lélekelemzés tanai ellen irányuló kíméletlen harcok, valamint a hivők rajongó hódolata egyaránt gyanút kelthettek abban a irányban, hogy eltévelyedéssel vagy merész, új igazságokkal állunk szemben. Ma, midőn a forradalom kezdeti izgalmai, indulatokból táplálkozó túlzásai legalább is nagy mértékben enyhültek, tárgyilagosabban szemlélve a dolgokat el kell ismernünk, hogy a lélektannak ez az új iránya nagy tévedéseket, de nagy igazságokat is tartalmaz.
Minden forradalom elégedetlenségből származik és valamely irány csődjének szükségszerű következménye. A "freudizmus" születésének idejében, a XIX-ik század vége felé a tudományos kutatások és törekvések szinte megvetéssel mellőzték mindenben a szubjektív tényezőket. Az anyag és az anyagban megnyilvánuló fizikai és kémiai erőjelenségek egyoldalu szemlélése mellett a szubjektum erősen háttérbe szorult. De minthogy a lelki jelenségek keletkezését, lefolyását, törvényszerüségét objektiv erők felvételével kellően magyarázni nem lehetett, az ember a saját lelkét illetően továbbra is a legnagyobb bizonytalanságban maradt. A panmateriálizmus hosszú ideig akadályozta a szellemi tudományok fejlődését, sőt a lelki betegségek megértését, gyógyítását is károsan befolyásolta. Ezek után természetes, hogy a panmaterializmus okozta elégedetlenség felszabadítóként üdvözölte azt az irányzatot, amely ismét a lelkiek felé merészelte terelni az emberiség érdeklődését. Vissza