Psychiatria Hungarica 2003/2.

Előszó

Tisztelt Olvasó!
A pszichiátria ma ott tart, ahol a csillagászat Kopernikusz előtt - hangzott el a WHO Pszichiátriai Kongresszusán a közelmúltban Bécsben, ahol a betegségek diagnózisa, nozológiája volt a főtéma. Alighogy megjelenik a legújabb osztályozás, máris látni a gyenge pontokat, sőt, sokan kétségbe vonják az osztályozás elvi alapját is. Hol az elméleti struktúra, hol az empíria (tünetek) határozzák meg a pszichiátriai kórképek elkülönítését egymástól. A legközelebbi BNO változat 2010-re várható; örvendetes, hogy a DSM és a BNO szerkesztői elhatározták, hogy a következő osztályozás már közös, egységes lesz; az addigi munkába pedig számos ország pszichiátriai társaságát kívánják bevonni. Idő tehát van a legközelebbi változatig. Az egyik legfontosabb szempont az lesz, hogyan befolyásolják a kórképeket a kulturális hatások.
A Psychiatria Hungarica jelen számában Lajtai László és Hoyer Mária arra tesznek kísérletet, hogy az indulat ellenőrzésének történeti korszakait tekintsék át Európában. Ma, amikor a magatartást befolyásoló genetikai meghatározók mellett a transzkulturális tényezők hatásáról beszélünk, különösen érdekes szembesülnünk azzal, hogy Európában az egyes korszakokban hogyan hatott a magatartásra a kultúra, a környezet. Rózsa Sándor és munkatársai a középkorú magyar népesség nagyszabású keresztmetszeti állapotfelméréséről készült sorozat első cikkét teszik közzé. Jól ismert, hogy a magyar lakosság egészségi állapota mennyire veszélyeztetett. Vissza