Psychiatria Hungarica 1986/1.

Előszó

A Magyar Pszichiátriai Társaság Vezetősége és Elnöksége nevében örömmel és ünnepélyes várakozással indítjuk útjára a társaság önálló folyóiratát, a Psychiatria Hungaricát. Amikor a társaság megalakult, első célkitűzéseinek egyike volt, hogy saját lapot alapítson. Kéréssel fordult a hatóságokhoz, hasonló módon szeretett volna lapot indítani, mint a többi szakmai társaság, hivatalos anyagi és erkölcsi támogatással, ismert, nagy kiadó közreműködésével. Ám gazdasági életünk más szakaszban volt, mint amikor a többi társasági lap indult, a megnövekedett nyomdai, terjesztési és szerkesztési költségek ma komoly vállalkozássá, kockázattá teszik új lapok indítását. Be kellett látnunk tehát, hogy támogatásra nem számíthatunk, a társaság lapja csak saját erőforrások igénybevételével kezdheti meg működését.
Így sem volt egyszerű elindítani a lapot, nem volt könnyű igazolni létjogosultságát és szükségességét. Az önálló lap fontosságát hirdető szakembereknek is tudatosítaniuk kellett, hogy elsősorban nem azért van szükség új folyóiratra, mert nincs fóruma a pszichiátriai cikkeknek. Kevés olyan írás van, amit a korábban meglévő lapok valamelyikében ne lehetett volna közzétenni. Az Ideggyógyászati Szemle soha sem zárkózott el pszichiátriai témák elől, és a társaság megalakulásakor vállalta, hogy terjedelmének egy részét a pszichiátria, illetve az új társaság rendelkezésére bocsátja. A Magyar Pszichológiai Szemle mindig szívesen vette a klinikai pszichológia, a pszichoterápia és a pszichopatológia tárgykörébe vágó kéziratokat. Az Alkohológia köztudottan nemcsak szorosabb értelemben vett alkohológiai cikkeket közölt, hanem a szociálpszichiátria képviseletét is vállalta. Az Orvosi Hetilap pedig összességében bizonyára több pszichiátriai, orvosi lélektani és pszichoterápiás írást közölt, mint a többi lap együttvéve, hiszen hetente jelentős terjedelemben jelent meg, és a pszichiátriát mindig is a medicina fontos területének tekintette. De nyitott volt szakmánk iránt az Orvosképzés, az Egészségnevelés, a Medicus Universalis és sok más szaklap is. Lehetett könyvet is írni, kevesen tudnak olyan témát, kéziratot említeni, amelytől a könyvkiadók elzárkóztak, inkább arról panaszkodtak a szerkesztők, hogy nem készültek el a szerződött kéziratok, nincs elég anyaguk a pszichiátria területéről.
Volt-e vajon ebben a helyzetben szükség önálló pszichiátriai lapra? Volt, és nem elsősorban mennyiségi hiány következtében. Olyan lapnak éreztük hiányát, amely az új társaság szellemiségét hordozza, amely a pszichiátria fejlesztésén aktív módon fáradozik, és amely megpróbálja egyenjogúvá tenni és integrálni a különböző szemléleteket és irányzatokat a pszichiátriában. A magyar pszichiátria identitását hordozó és fejlesztő lapnak láttuk szükségét. Vissza