Protomodern - Posztmodern (dedikált példány)

Fülszöveg

A jelen kötet írásai az utóbbi hat év során végzett kutatói tevékenységeimről adnak számot, melyeket főként a Szegedi Tudományegyetemen 2000-ben megalapított Kulturális Ikondógia és Szemiográfia Kutatócsoport keretein belül végeztem.
A fenti szemiográfiai vizsgálódásokkal arra tettem kísérletet, hogy bevezessem az ikonográfiái, ikonológiai és posztszemiotikai módszereket együttesen alkalmazó szemiográfiai interpretációs módszert. Az eljárás kidolgozásában arra a posztstrukturalista meglátásra támaszkodtam, amely szerint az ideológiailag meghatározott kulturális képrendszerek, szimbolizációs hagyományok, diszkurzív gyakorlatok megértéséhez szükség van a heterogén szubjektum jelölési folyamatokban elfoglalt pozíciójának feltérképezésére, és a társadalmi reprezentációk logikáját a szubjektumban zajló hatások tanulmányozásán keresztül érthetjük meg.
Kiss Attila Atilla
A könyv először vezeti be szisztematikusan a posztszemiotika és a szemiográfia fogalmát és elemezési módszerét. A... Tovább

Fülszöveg

A jelen kötet írásai az utóbbi hat év során végzett kutatói tevékenységeimről adnak számot, melyeket főként a Szegedi Tudományegyetemen 2000-ben megalapított Kulturális Ikondógia és Szemiográfia Kutatócsoport keretein belül végeztem.
A fenti szemiográfiai vizsgálódásokkal arra tettem kísérletet, hogy bevezessem az ikonográfiái, ikonológiai és posztszemiotikai módszereket együttesen alkalmazó szemiográfiai interpretációs módszert. Az eljárás kidolgozásában arra a posztstrukturalista meglátásra támaszkodtam, amely szerint az ideológiailag meghatározott kulturális képrendszerek, szimbolizációs hagyományok, diszkurzív gyakorlatok megértéséhez szükség van a heterogén szubjektum jelölési folyamatokban elfoglalt pozíciójának feltérképezésére, és a társadalmi reprezentációk logikáját a szubjektumban zajló hatások tanulmányozásán keresztül érthetjük meg.
Kiss Attila Atilla
A könyv először vezeti be szisztematikusan a posztszemiotika és a szemiográfia fogalmát és elemezési módszerét. A posztszemiotika névben szerepiöposzt- arra utal, hogy az elmélet túllép a hagyományos ikonológiai és strukturalista-szemiotikai megközelítéseken, és - szemiográfia néven - egy olyan megközelítés mellett érvel, amely az ikonográfia, a szemiotika és a pszichoanalízis legkiemelkedőbb kutatási eredményeit ötvözve nemcsak irodalmi művek, hanem képzőművészeti alkotások, társadalmi hatalom-relációk, kulturális jelenségek és egyéb kommunikációs eszközök interdiszciplináris értelmezését is lehetővé teszi. A könyv meggyőzően mutatja be, hogy a posztszemiotikai elemzési módszer abba az általános nyelvfilozófiai vonulatba illeszkedik, amely a 20. században talán a legradikálisabban vetett számot valóság, illúzió és általában minden megtapasztalható jelenség közvetítettségével.
A posztszemiotika és a szemiográfia bizonyítja: egy műalkotásnak mint rendkívül összetett, és jelentéseiben szinte kimeríthetetlen organikus „jelnyalábnak" nemcsak esztétikai, hanem ismeretelméleti relevanciája is van, azaz például egy drámai alkotás a színpadon heurisztikusán járul hozzá az ember „mibenlétének" megértéséhez.
A szerző számára lehetőség nyílik nemcsak a Yuri Lotman és lulia Kristeva neveivel fémjelezhető szemiotikai megközelítés integrációj ára a Lacan-féle pszichoanalízissel, hanem a szemiotikai elméletek a Foucault kutatásain alapuló történelem- és társadalomelmélettel is összekapcsolódnak, és így a könyv lapjain korunk ismét emblematikus eszközöket használó színháza és filmjei éppúgy egy kulturális kontextus hátterében értelmeződnek, mint a Shakespeare-korabeli, még a középkori moralitásjátékok szimbólumait is itt-ott felvillantó színházi hagyomány.
Kiss Attila könyve roppant elegánsan kezel egy igen összetett, interdiszciplináris elméleti apparátust, amelyet sikeresen használ nyelvi, vizuális és egyéb effektusok értelmezése közben; elméleti és gyakorlati értéke egyaránt jelentős.
Géher István Vissza