Előszó
Szeretném előre bocsátani, hogy nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Felnőttképzési Központja engem kért fel e kiadvány szakmai lektorának. Előadódhat olyan...
Tovább
Előszó
Szeretném előre bocsátani, hogy nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Felnőttképzési Központja engem kért fel e kiadvány szakmai lektorának. Előadódhat olyan helyzet, amikor a lektornak egyszerre könnyű is, és nehéz is a feladata. Ezt most magam is tapasztalhattam, mert ezúttal olyan anyaggal akadt dolgom lektori szerepkörben, amellyel - hogy úgy mondjam - nem ez az első találkozásom. Amelyre nem tudok csupán kívülállóként, teljesen semleges szakemberként tekinteni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy „közöm van hozzá", főleg közvetett értelemben, de hellyel-közzel biztosan közvetlenül is. Azt is mondhatom, hogy jól ismerem alakulástörténetét, fejlődésmenetét, sőt ezek részesének is mondhatom magam. Magyar részről én vagyok ugyanis annak a dán-magyar tanácsadó cégnek, a Progress Consult Kft-nek a szakmai igazgatója, amelynek évekre visszanyúló belső műhelymunkájában alakultak ki a kötetben összefoglalt ismeretanyag több alkotóeleme. A szerzők munkatársként ill. külső szakértőként aktív résztvevői, gyakran szakmai mentorai voltak ennek a folyamatnak, amely mindenkor szorosan kapcsolódott gyakorlati feladatainkhoz és minden bizonnyal hozzájárult ahhoz is, hogy a Progress Consult 2004 elején tagjává vált a több mint négyszáz hazai Európai Szociális Alap-pályázat kidolgozását segítő nemzetközi konzorciumnak. Ezen a háttéren azt gondolom, nem szorul bővebb magyarázatra, hogy mire gondoltam, amikor lektori feladatom könnyebbik oldalára céloztam. Közös nyelvet beszélek a szerzőkkel, a szó szakmai értelmében is. Jól ismerem munkájuk elméleti, módszertani alapjait, és tapasztalhattam, hogy a tudás, amivel ebben a tárgyban rendelkeznek, a gyakorlatban is sokszor sikerrel kiállta a próbát. A számomra nehezebb, de ugyanakkor természetesen sokkal érdekesebb lektori feladatot tehát az jelentette, hogy „kívülről", egy nem szakmabeli, például egy főiskolás szemével nézzem és értsem, értelmezzem és értékeljem a könyv tartalmát. A kiadványt jó szívvel ajánlom úgy a főiskola hallgatói, mint a humán szolgáltatások területén projektfejlesztéssel, pályázatírással is foglalkozó gyakorló szakemberek, civil szervezetek munkatársai és önkéntesei és az érdeklődő szélesebb olvasóközönség számára, azzal a bizakodással, hogy nem „könnyűnek", hanem könnyen érthetőnek, hiánypótlónak és hasznosnak találtatik majd. Budapest, 2005. június hó Várkonyi Zoltán
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal