Soliloquia I.

Előszó

Sokak számára bizonyára meglepetés, hogy Prohászkától aránylag terjedelmes naplójegyzetek maradtak fönn, melyeket ugyan nem szánt nyilvánosságra, melyek azonban annál inkább keltenek érdeklődést és reményeket. És aki csak futólag is betekint ebbe a két kötetbe, hálás bámulattal állapítja meg, milyen értéket hagyott ránk ezzel is a nagy püspök, aki életében és halála után amúgy is oly fejedelmileg osztogatja kincseit. Hogy azonban ez a kincs kellő megbecsüléshez jusson, és hamis várakozás vagy helytelen szempontok egyetlen sugarát se nyomják el, helyén van néhány megjegyzés azoknak a naplóknak mind eredetéről, mind irodalmi jellegéről és tartalmáról.
Prohászka az ő naplószerű följegyzéseit lelki naplónak kezdte: följegyezte lelkiismeret-vizsgálásának, különösen az ú. n. partikulárénak eredményeit, lelki problémáit, jó szándékait és föltételeit, akárhányszor elmélkedéseinek és rendszeresen évenkénti nyolcnapos lelkigyakorlatainak eredményeit; végül gondolatokat és olvasmány-részleteket, melyeket lelki haladása szempontjából különösen jelentőseknek tartott. Célja nyilván az volt, hogy amit közvetlenül átélt és átelmélkedett, az később is hevítse és indítsa. Erre vall, hogy ezeket a följegyzéseket később is gyakran elolvasta; nagyon-nagyon néha némi stílusbeli javítást is tett bennük. Az ilynemű följegyzéseket valószínűleg már kalocsai diák korában kezdte, de csak 1878 óta folytatta rendszeresen. Ugyanakkor kezdett más fajta följegyzéseket is: megfigyeléseket emberekről és dolgokról, gondolatokat, hasonlatokat, hallomásokat stb., melyekről gondolta, hogy később a szószéken vagy katedrán hasznukat veheti. Ez a kétfajta följegyzés az eredeti technikai különválasztás dacára többnyire egybefolyik (1882 óta külsőleg is), és én nem láttam okot elkülönítésükre. Vissza