Sion hegyén

Előszó

BEVEZETÉS
Ennek a kötetnek az a rendeltetése, hogy foglalat és tornác legyen : foglalata annak a forrásnak, mely a magyar Sión hegyén fakadt nekünk Prohászkában, mely sűrített formában itt még egyszer föltárja összes értékeit; és tornác, nyitja annak a szellemi forrásnak, mely Prohászka műveiből buzog, hogy szükség és igény szerint könnyebben lehessen meríteni belőle.
Ezért mindenekelőtt végigvezet Prohászka pályáján, hogy megfelelő keretbe állítsa a műveket. Prohászka írásainak kulcsa ugyanis az egyénisége és élete. Meg kellett tehát mutatni, mi az az ember-éthosz, mely Prohászkával megjelent köztünk; de ki kellett nyomozni azt is, hogy ez az athosz, a prohászkai ember-eszme az embersors mily változatain át bontotta ki teljes tartalmát. Meg kellett tehát kísérelni egy életrajzot, sőt ennél többet: szellem-rajzot és szellemi fejlődés-rajzot; bármennyire tisztában vagyok vele, hogy e feladat kielégítő megoldásának még nincs itt az ideje, mégis valamilyen kulcsot adni Prohászka műveihez, ill. élete művéhez jobbnak látszott, mint zárt ajtók elé állítani vagy álkulccsal való kísérletezésre bízni az olvasót. Forrásaim voltak a művek, elsősorban természetesen a naplók és személyes megélés. Hálás vagyok sok önzetlen segítségért; különösen a gyermekkorra vonatkozó adatokért a megboldogult püspök húgának, özv. Nagy Alfonzné úrnőnek.
A kötet második része olyan dolgozatokat tartalmaz, melyeket ugyan szerkesztői kényszerűségek sodortak ide, melyeket azonban a merő külsőséges együttlétnél mélyebb egységbe kapcsol a tartalmi s a formai rokonság. Ezek a dolgozatok ugyanis azon a területen mozognak, hol az Isten-szeretet és hazaszeretet, a katholikum és magyarság fölséges, termékeny egységbe folynak, hol Isten országának egy tartománya a legeszményibb akarásban mutatkozik be: mint Szent István népe. Vissza